Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

sát teszi ránk, csakhogy Heine, életgondoktól menten, Qöttinga, Bonn és Berlin főiskoláit járta volt, mielőtt harzi útjára indult, mig Petőfi a szerkesztősegédi homályos kamarából röppent ki, hol egy félbeszakadt tanulói pálya s nyomorral teljes vándorszi- nészkedés után vonta meg magát. Petőfi talán ép oly élesen lát, ha nem oly élesen vág is, mint Heine; de részint a sajtóviszonyok, részint saját egyéni helyzete bizonyos tartózkodásra és kíméletre kényszeritették, s azonkivül kissé el volt kápráztatva az ünneplések és baráti lakomák édes mámorától. Mind a két költő jóformán ugyanazon ingrendiensekkel dolgozik; csak a vegyítés módjában különböznek. Első helyen áll ezek között a humor, melyben a két költő subjectiv énje játssza a legfőbb szerepet, s melyben művészeti sajátosságuk leginkább nyilatkozik. Petőfi humorában több a kedély melegsége s az embersze- retetet tiszta derűje, mig a heinei humorban uralkodó elem a mephistói gúny s Swift és Voltaire élessége és frivolsága. B humorral hatásos contrastot alkot a romantikus világnézet, mellyel Heine kacérkodik, midőn egy omladozó vár, egy régi székes- egyház, egy pásztorfiu tűnik szemébe, vagy midőn a kis Veronikára vagy a holt Máriára emlékszik. Ez a romantikus vonás, bár nem oly eiősen accentuálva, Petőfinél is megvan, csakhogy itt a várromok és történelmi hagyományok iránti érdeklődésbe a hazafias érzés is belejátszik. »Havas jegyzete, V. 510.«

*) Érdekes példája Petőfi közmondásos jövendőt sejtésének. A sáros—szepesi határon levő branyiszkói hágón, a>HvalaBohuc (Hála Istennek, t i. hogy felértünk,) nevű korcsma mellett folyt le 1849. évi február hó 5-ikén Guyon Richárd vezérlése alatt ■ nevezetes ostromcsata, mely Schlick osztrák tábornoknak Kassa felé szorításával végződött.

'í ^ o 3.

0/2