Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
PETŐFI SZEPESBEN.') A szerelem bűbájos dalosának első komoly szerelme Csapó Etelke volt, Vachott Sándor költőnek sógornője, kivel Petőfi akkori főnöke, Vachot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője utján ismerkedett meg. A »szép szőke gyermek* olyan mély érzelmet fakasztott a költő szivében, hogy hitestársául szándékozott venni, a mint néhány akkori költeményében, például a -»Búcsú 1844-tőU címűben is sejteti: Oh haldokló év, sírod mellett engem Lágy bölcsőjében ringat a remény, S ha hogy szabad, a mit jövendöl, hinnem1 A mennyországnak állok küszöbén. De Etelke súlyos idegbajban szenvedett, s 1845 évi január hó 7-edik napján, épen mikor a költő sajátos prófétai sejtésében »Hull a levél a virágról« kezdetű dalát megírta, Etelke egy jajkiáltással holtan rogyott össze. Ez a szörnyű eset komor bánatba ejtette Petőfit. Kedélye elsötétült, kerülte az embereket, órákon át bolyongott a temetőben, s a »Cipruslombok« cimü bus költeményeiben öntötte ki szivének mély keservét E füzete 1845. évi március hó végén jelent meg, s 50 példány árát az árva- és szepesvármegyei éhezők javára ajándékozta a költő. Lelkének fájdalmas küzködő hangulatában nyomasztónak találta a pesti életet: utazásért, s az élet változatosságaiért epedett Vágyakozását barátai is szitogatván, elhatározta, hogy Kerényi Frigyes meghívására Eperjesre utazik, a hol akkoron Tompa Mihály is időzött. Elindulása örömeit szinte túláradó érzelemmel énekelte meg »Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz« cimü költeményében: ') Kútfők: Ferenci Zoltán: Petőfi életrajza. Budapest, 1896. — Petőfi Sándor: összes müvei. Budapest, 1895. — Havas Adolf jegyzeteivel. (Kovács Imre és Hlaváts Andor: Ifjak Zsengéi. A késmárki ev. lyceum önképző körének emlékkönyve. Késmárk, 1896. — Pdkh Károly: Petőfi Iglón 1845-ben. Szepesi Kapok, 1889. évfolyam. — Scholcz Frigyes: A Tátra alatt. Késmárk. Idol. — Lőcsei. késmárki és igioi családok egykorú fölo lakomázva tölté barátaival a Vadászkürtben. Egressy^ Gábor lelkes szavalatokkal, Pákh Albert kifogyhatatlan elmés ötleteivel, tréfáival fűszerezte a kedélyes lakomát.« Havas jegyzete, II. kötet, 524. lap. Írja: Dr. Hajnőci R. József. Hah, börtönöm ajtaja megnyílt, — Nem börtön-e a hivatal? — Csókolgat a drága szabadság, Édes, tüzes ajkaival!’
