Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Langyos kora tavaszi este volt, a fényesen kivilágított Erzscbet-köruton a rendes esti tömeg hullámzott. Tisztán véletlenül történt, hogy a gróffal összekerültem. Nem tartoztam a társaságához, helyesebben udvarához, melyet még most sem kerestem, bár sokszor előfordult, hogy a politikai küzdelmek nagyon közel hoztak s a nappalból és az éjszakából órákat töltöttünk együtt.

Köztudomású, hogy á nemzeti küzdelmek rendkívül átalakítókig hatottak Károlyi István grófra.

Élete teljesen elveszítette eddigi exkluzív jellegét. A viszonyok annyira fölébresztétték benne a fanatizmust, hogy mindent képes volt neki föláldozni, még úri kényelmét is. Úgy húzta a politikai élet mindennapi igáját, mint a legközönségesebb kis vidéki fiskális, a ki véletlenül becsöppent a t. Házba s most kézzel-lábbal dolgozik, hogy a nagyfejünk észrevegyék s hol ezt csur- rantsák, hol azt csöppentsük neki.

Önök mosolyognak! Áhán, gazember, bevallód ugy-e most, hogy ott ülsz, hogy nemcsak csöppenik, hanem csurranik is nektek a nagy, tátott szátokba. Hát a húsos fazék, melyet annyiszor fejéhez vagdaltatok Miinnich Aurélnak, csakugyan nem legenda! Ugyan kérem szeretettel, mi juthatna nekünk ott, a hol negyven esztendőn keresztül olyan jó étvágyú urak ültek, mint ő méltósága, a megboldogult... azután meg a kegyelmes... azután meg ő excellenciája ...