Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

■

k

15. szám. Budapest, 1897. augusztus 8. I. évfolyam

Szerkeszti és kiadja MEZÓFI VILMOS, & Szerkesztőség és kiadóhivatal Garai-utcza 32.

Petőfi sípjánál.

— A segesvári emlékünnepen szavalta a szerző. — élete fi! Üetöß! éilazc meg sirhatmcdat!

Senditsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján tokege fang eggen, cFiizesze meg a tokká fik fa ngtotk oh tiizében / Syujtsd fel a szivünket, mezt, óh jaj, kialszik! Hcbogása is mat alig-alig halls zik . . . tüzet nekünk, tüzet aktot a vulkánból: ')

€t szabadság fényes, piros hajnalaiéi!

Ce voltát, Setöfi, legelső sugara, ifiagy ege te menge, hajnali csillaga! a te calcd, szülte a szent szabadságot, dilint a kikelet a mosolygó virágot; italoz kovácsolta kilincstől a harcot,

Súgó zivatarkan mindig ott vihazzett,

ett csengett, kongott a templom harangjában:

61 székely ágyuknak bömbölő szavában , . . Dézzózsákat dobott sötét ég boltjára,

Svaiért font a honvéd vérző homlokára,

Halóddal hunyta be a szemét örökre . . .

Szállt a dalod tavaké zúgva, menngdözögve,

Szállt a dalod tovább, mindegyre halkabban . . . átalljátok: hogy zokog itt, e sirhalomban ! Szabadság alkonyát siratva siratja, diele sir a hősök koszorús csapatja,

. . . cHattjátctUe, hogy zeng daltól e sírhatom ! Star doh csattogása csörtet át a dalon . . .

Súgva, menngdözögve a hazezot folytatják,

Hebeg a fold szive: éljen a szabadság!

1) Vulkán : Tűzhányó hegy.

15