Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
Petőfi, az akadémia és én. Ferenczy Zoltán magyar tudós „Petőfi és a ezoczializinus“ czimü akadémiai székfoglaló muti- kójában bebizonyítja, hogy Petőfi főképp a szerelem dalnoka volt s csak másodsorban szabadságköltő. A kiváló akadémikus ezt az állítását statisz- [ tikai. számokkal erősiti meg. A „szabad“ . . , „szabadság“ ezó csak 155-ször fordul elő Petőfi összes müveiben, míg a „szerelem“, „szeretlek“, „imádlak“ szavak 178-szor , , , Ferenczy Zoltáné a kezdet dicsősége. A folytatás dicsősége az enyém s az itt elmondandó Pe- tőfi-tamilmányom alapján magam is reflektálok az akadémiai tagságra. Mindenekelőtt kétségbevonhatlan tény, hogy! Petőfi leginkább a névelők költője volt, mert müveiben 85.000-szer fordul elő az „a“ és „az“ névelő. Ugyancsak 85.000-szer fordul elő az „és"' kötőszó, felváltva az „3“ kötőszócskával. Egyszer „«“, — másszor „és“. Mit jelent ez? Hogy Petőfi szerette a változatosságot. Szóval az életöröm poétája is volt. „Tavasz“ 2000-szer fordul elő Petőfi összes verseinek diszkiadásában. „Ősz“ is 2000-szer, „tél“ azonban csald 540-szer és „nyár“ 260-szor. Mire lehet ebből következtetni? Hogy Petőfi a „sz“ betű költője volt. Hogy Petőfi nem volt teljesen tisztában azzal, vájjon szoczialista-e, vagy nem, bizonyítja a következő sor: „Rabok legyünk, vagy szabadok'“ Szóval nem tudta biztosan, mik legyünk. A hóhérok költője is volt Petőfi Sándor. Bizonyítják: „Akasszátok fel a . , és „Vár az akasztófa . , .“ A költőt rendesen gyötrő kiváncsiság bántotta. Mutatja a következő sor: „Ki volt itt? Kinek a pipája maradt itt?“ Azt hiszem, hogy ezzel a néhány sorral némiképp magam is beléptem a Petőfi-magyarázók soraiba s miként Ferenczy Zoltánt, engem is beválasztanak a halhatatlanok közé. xi.
