Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőli, mióta atyámmal megismerkedett, házunknak, illetve: atyámnak, csaknem mindennapos látogatója volt. Tervezett, vagy kész költeményeit, kinyomatásuk előtt, mindig bemutatta atyámnak, kinek véleményére sokat adott ; mert tudta, hogy atyám époly szigorú, őszinte bírálója, mint a milyen rokonérzelmű barátja volt. Petőli annyira szerette atyámat, hogy ennek jutalomjátékára, nehány nap alatt, éjet-napot egybevéve, megírta Zöld Marczi- ját, hogy ezzel jövedelemhnz juttassa. Ugyané czélból ajánlotta fel közreműködését a Szökött, katona-ban, mely utuhá színpadi föllépése volt, remélvén, hogy népszerűségével atyámnak telt házat csinál. Majd elkísérte atyámat vendégszereplési útjára is, hogy mellette hangulatot keltsen és sikereinek tanúja lehessen.

Atyám iránti határtalan szeretete, ragaszkodása bírta rá, hogy Szentpéterynél béreljen ebédet, a Ind atyámmal“ minden nap összejöhetett, miután Kzentpéterynek mi is űzető kosztosai voltunk.

Itt érte meg nevenapját 1845-ben. márczius hó 17-dikén. Nem volt semmi előkészület. A névnapi alkalomra nem is gondolt senki, talán még Petőfi sem. egyedül jó nagyanyám, a ki azonban mélyen hallgatott.

Petőli atyám mellett ült az asztalnál, Etel nővéremmel szemben. Az asztal egyik végén édesanyám, a másik végén nagyanyám foglalt helyet, s mellette sorban az unokái, kiket ő látott el. Petőfi kevés étkü volt. Levest, húst evett csupán; a többi ételt alig ízlelte. De a töpörtyűs pogácsa kedvencz eledele volt ; ezt nagyanyám tudta és igen jól is készítette.

Az ebéd ideje alatt Petőfi csupán atyámmal beszélgetett, nyugodt hangon a művészetről, verseiről, színdarabokról, Shakespeareről. politikáról. Csupán egy-egy reakczionárius fölemlítésére szólt kissé nyomatékosabban és villámló szemekkel, röviden, határozottan : «Kötelet», vagy «Golyót neki!»... Ez az ítélet szavajárása volt.

Olykor nagyokat nevetett a Szentpétery kedélyes megjegyzésein. Rendkívül jóízűen, egész lélekből tudott nevetni. Valamint tréfás közbeszólásaival kitörő nevetésre késztetett mindnyájunkat. - Különös megelégedéssel vette, ha atyámat nevetésre bírhatta ...