Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

igy vagyok itt Pápán s noha tengődöm, de még is itt vagyok, és némi reménynyel, hogy ,,da- bit Deus his quoque finem“! Édes örömmel függök serdülő „Képzőtársaság“-unk növekedésén, és az valóban növekszik. Talán tudod már, hogy tavai voltak pályakórdések kitűzve. Az idén szinte vágynak, még pedig: 1,

Lyrára, 2, balladára, 3, novellára és 4, tudományos értekezésre. A legjobb novella jutalma 3, amazok közt a legjobb művé 2—2 arany. Cu- cor, Kovács Pál és Stettner Ignác (ref. lelkész) a bírálók. Már beadtuk pályamunkáinkat, e hónap 30-n lesz örömünnepünk, mellyben a jutalmat s dicséretet nyert munkák elszavaltatnak s felolvastatnak. A jövő évre zsebkönyvet fogunk kiadni érdemkönyvünk jobb müveiből. Tudod-e, hogy esztendőre Domanovszky is Pápára jő?

A Kliegl-könyvet még nem lájtam, mellyben mint literátort idvezelhettelek volna. Nekem az Athenaeumban jött ki egy versem (nem tudom, olvastad-e? saját nevem alatt), azonban ez az első és utolsó vers, mellyet tőlem lát a világ. Lemondok, barátom, a verselésről, le! ez » mai világban szegény embernek háladatlan egy mesterség, átkozott keveset hajt a konyhára; lemondok tehát és a prózához állok, barátom! mitől valaha annyira irtóztam. Papirosom már tele, édes Lajosom! s még szivem is tele van; mikor ölelhetlek, mikor mondhatok el mindent, amit le nem irhatok. Aug. 21-én leszexamenünk vége, úgy intézd leveled, hogy addig ide érjen. Septembert és octóbert Békésben füllendem.

Élj boldogul; csókol igaz barátod

írtam Pápán Jul. 7-én 1842.(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló

(hajdan) Rónai színész,

(jövőben) Sió szinész és literátor.

Élénk fényt vet Petőfi lelki világára ez a levél s tartalom tekintetében két eszmekörre oszthatjuk. Az egyikben hosszas, küzdelmes vándorlásáról szól, a másikban az irodalmi élet azon kis területével foglalkozik, melynek ő akkor egyik munkása volt. Mind a kettő nagyon jellemző Petőfire; az előbbi már csak azért is, mert a vándorlási hajlam, hogy úgy mondjam ösztön, lelkének egyik fősajátsága. Igaz, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt is állt, de hisz ismeretesek későbbi vándorlásai, mikor már nem a lót kérdése volt vezető csillaga. Azért mondja első bírálóinak egyike, Gregus, hogy életéből meg lehetne tanulni Magyarország földrajzát.

A levél második részének legérdekesebb az a helye, ahol kijelenti, hogy lemond a verselésről; prózairó akar lenni és szinész, amint a tréfás aláírás sejteti. Tudatában van már a benne élő isteni szikrának, de még nem ösmeri az ösvényt, melyet a végzet jelölt számára; ingadozik. Ez az ingadozás még