Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Az „Erdélyi Híradó“

TÁRCZÁJA.

Emlékezés Petőfire.

— Reminiseenciák. —

1888. január 1.

I- I

Hatvanöt év előtt a magyarok Istene legfényesebb csillagát dobta le a földre s a fényes csillag a magyar al- föjd egy szerény kis hajlékának lön lakójává- De nagy szellemének lángsugarai nemsokára megvilágították az országot, hegy később az egész művelt világ szivét lángra gyújtsák.

Vájjon az édes anya, midőn először szivéhez szorította gyermekét, kivel az Úr az 1823-ik év első órájában : ajándékozta meg, érezto-p annak láng lelkét, nemes szivét, nagy szellemét!?

Petőfi életirói mondják, hogy ő már négy éves korában rímekben beszélt, de azt mindnyájan tudjuk, hogy húsz éves korában ismert nevii költő yolt. S ha a sop kezdetben elég mostoha is hozzá, később megkapta a megérdemelt elismerést. A sors csapásai tapasztalatokban gazdagították s mint ő maga mondja:

„Dúsgazdag bánya a tapasztalás,

Melyből sok ember életkincset ás.“

Tőle, magától a nagy költőtől hallottam életének egy pár episódját s most születésének 65-ik évfordulóján az emlékezet szárnyán visszaszállva, gyermekkorom e legboldogabb napjaiba, imo elmondom azokat.

J848 októberében jött házunkhoz először Petőfi Sándor, még pedig késő éjjel. Szülőim egy napon nagyatyámnál voltak látogatóban s onnan haza felé jőye, egy kocsin, Jf. Jferencz, kolozsvári ta