Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
netek, a pártok késhegyig menő harczot folytatnak egymás ellen és báró Beck ugyancsak kétségben van az iránt, hogy a németekhez vagy a szlávokhoz csatlakozzék, vagy pedig, hogy a szabadelvűek és klerikálisok között vá- laszszon. Szóval a teljesen fölborult parlamenti helyzetet a régi taktika szerint úgy próbálja orvosolni az osztrák kormány, amelyhez nyugodtan hozzászámíthatjuk az úgynevezett közös minisztereket is, hogy háborút hirdet Magyar- ország ellen. Ez az orvosság eddig mindig bevált, mert a magyargyülöletben egyetért minden osztrák párt, s rögtön meg van a belső béke, ha a magyarokat kell támadni. Erre számit most is az osztrák kormány. A belső békét talán meg is tudja teremteni Ausztriában, de a számításában mégis nagyon tévedett. Mert a magyar parlament is teljesen egységes az osztrák követeléssel szemben és a magyar kormány sem fog meghátrálni. Annak az ügynek pedig, amelyet az osztrákok szinleg védeni akartak, nevezetesen a tisztifizetések fölemelésének, határozottan ártottak. A magyar képviselőház abszolút többségét alkotó függetlenségi párt, amely eddig is azon az állásponton volt, hogy a tisztifizetések fölemelését a nemzeti követelmények bizonyos mértékű honorálása nélkül nem szavazza meg, az osztrák perfidia következtében, ha lehet, még erélyesebben ragaszkodik ehhez az állásfoglaláshoz. A közös minisztereket hiába uszítják az osztrákok ellenünk, a magyar képviselőház határozottan visszautasít minden támadást és minden követelést. Báró Aehrenthal és Schönaich egész nyugodtan lemondhatnak, a függetlenségi párt nem fogja őket maradásra bírni. Ezt a hangulatot teljes mértékben tapasztalja a kormány is, amely éppen ezért ma már nem is tagadta, hogy a tiszti fizetések fölemelésének kérdésében a nehézségek növekedtek. A magyar kormány, kénytelen a kérdés minden nos és Hódy Qyula ébredt fel, miután az első beszélni akart, a második pedig, mint gróf Ap- ponyi legnagyobb parlamenti intimusa. inkább le se hunyta volna a szemét, semhogy egy pillanatot is mulasszon. 1 Tehát pár szónokot előre kellett bocsájtani, hogy elteljen az idő a déli órákig, amig az álomszuszékok felkészülődnek s amig az ünnepies időpont elkövetkezik. Sághy Gyula előadó ismertette a költségvetést és Csóti Géza, meg Nagy Sándor, valamint Ballagi Aladár úgynevezett szakbeszédeket mondtak, kiki a maga látókörének határáig terjeszkedve. Most már tizenkét órakor, a szünet után végre Apponyi következett volna. Fel volt ugyan iratkozva gróf Zichy Vladimír, de hallgatólagosan megegyeztek, hogy ő átengedi a helyét a miniszternek. Amikor szólásra felhívták, mondták is: — Átengedi a szólásjogát. Erre azonban egy váratlan czvikli ütött be. Justh Gyula elnök mérgesen leszólott: — Semmi átengedés! A képviselő ur elállhat a szótól s akkor majd ismét feliratkozik a végére, de átengedés nincs! Nesze neked János! Nem számítottak rá s emiatt most már gróf Zichy Vladimir is, meg Apponyi is húzódoztak! a beszédtől, de aztán kénytelen-kelletlen felállott gróf Zichy Vladimir és egy órácskát eldiskurálgatott. Tehát d. u. 1 órakor beszélt Apponyi a katzenjammeres, fáradt hallgatóság előtt, mig a karzatokon az érdeklődő tanügyi emberek és a hires szónokra kiváncsi nők figyeltek. A miniszteri sorban Wekerle Sándor, 'Jekelfalussy Lajos, szél, hát röviden, inkább semmit, avagy semmit se mond, jobban teszi, ha leül. • Markos e kitűnő utasításokba annyira lezavarodott, hogy azt se tudta volna megmon* dani, néppárti, vagy függetlenségi, szocíálista-e, avagy püspök-párti. Egy darabig kínlódott/ vergődött, amig végre kimúlt. ,.■<] — Brediceanu Coriolan! — szólította fel^g következő szónokot a jegyző. iá#] — Hangosabban beszéljen! — kiáltott fá Rakovszky. — De kérem, még egy szót se szólottám.’^ — Egy szót se szólott! Éppen azért beszlí« jen hangosabban, Különben pedig, ha eltér V tárgytól, megvonom a szót. nj — Dehogy térek, eszem ágában sincs. — Másodszor figyelmeztetem . . . — Ez hallatlan! — méltatlankodik Farkas«1 házy Zsigmond. / — Nem lehet itt beszélni. Ez a szegény, Brediceanu zavarba jön. Markos Gyulát is belezavarta az elnök. , „ — Engem nem — igy tiltakozik Markos. ’ — Na. látja. — szól Rakovszky — látja Molnár Jenő ur, beállott fogadatlan prókátor- nak . . . ' jl — Óriási — nyilatkozik Bozóky Árpád r mindjárt az elnöki székből fogják kihirdetni, hogy fogadatlan prókátornak mi a fizetése. ■ Brediceanu pedig elég mulatságosan beszélt.! Például ilyeket mondott: — Tanítókat büntetni nem tanításért, hanem azért, mert a választásokon viselkednek/ Titkos gyűlés itt van zsebemben. Szolgabfró'j tanfelügyelő, kis Isten, jaj, majd kimondom/!
