Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

És lábam a nagy úton Fáradva lépdegel,

Mert vállaim tetézvék Bútornak terhivel.

Eldobtam e’n a terhet,

Nincs többé vállamon;

És mégis vajh mi csüggeszt ? És mégis vajh mi nyom ?

Boldogtalan fiú te!

Mely tégedet lever,

Nem válladon, . . . szivedben Az óriás teher.

II.

Hová, hová az égi úton,

Darusereg;

Azért hagyjátok-é a tájat,

Mert nem meleg ?

Vándorlók én is, ám-de pályám Ellenkező:

A szerelem forró honából Jégsir felé.

Homonnai (Petrovics, kihúzva.)

Pórnak esti dala.

(Erdeinkönyv 159—160 11.: Tavasz 21—2211.) (Németből Claudius után).

Az ékes nappali csillagzat Pályáját végezé.

Jer, és törüld le izzadásom,

S teríts fel, drága nő.

Csak itt a földön is teríthetsz, Gyümölcsfánkhoz közel:

Itt jóizü az étel este,

S legtágasabb a hely.

Aprócska vendéginket is hidd,

Mert úgy kiéhezém;

A legkisebb is hagyja fészkét,

Ha álom nincs szemén.

Sokat tálalnak a királynak,

0, a mint hírelik,

Mindennap sültet, meg lepényt, meg Pástétomot eszik.

S egy ember van mellé rendelve,

Más dolga nincs neki,

Asztalneműjét rendezi csak,

S szolgálatát teszi.

Adj’ Isten ő egészségére !

Mert mennyi dolga van:

Hogy minket békében tarthasson,

Éj- s nappal nyugtalan.

Ha úri mód nem élhetünk is,

Van mégis kenyerünk,

Van tiszta, szép, és fris tej és vaj ;

S hát kell-e több nekünk ?