Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
közigazgatási bíróságnál. Illetékes helyről értesühüséggel ábrázolja, a költő lelkületét pedig a Talpra magyar elszavalásának jelenetében illúziót keltőleg és plasztikailag szépen fejezi ki.1 Huszár Adolf e müvét annál inkább meg kell becsülni, mert nagyokra hivatott úttörő tehetsége itt nyilatkozott meg a legközve- tetlenebb erővel. Sok évi tanulmány, tárgyában elmélyedés után, igaz lelkesedés termékenyítette őt meg, mikor ezt a Petőfit megteremte. Enné! jobbat a későbbi művésze tárlók sem alkothatnának többé, kik a költő alakját csak szubjektív elképzelés szerint tudnák mintázni, — mig a Huszár-féle minta Petőfi kortársainak ellenőrző szeme előtt készült, kik az arcábra hiteles voltát tanúság- tételükkel igazolhatták, mint koszoruzott pályamű pedig arról tesz tanúságot az utókornak, hogy hol állt a magyar plasztikai művészet a XIX. század második felében, mikor Huszár ezzel a .Petőfivel a netovábbig eljutott. Éhez járul az is, hogy e szobor az utolsó 25 év alatt nemcsak ércében, hanem erkölcsi jelentőségében is nemes patinát kapott immár és se budapesti ember, se a főváros iránt kegyelettel viseltető vidék, nem tudná többé a Petőfi-térről nélkülözni Huszár Adolf szavaló Petőfijét. Mindebből az következik, hogy Huszár müvéhez romboló kézzel azon a téren ne nyúljunk: tartsuk meg a főalakot, amit Huszár Adolf zsenije teremtett, — de pusztítsuk el alóla az értéktelen és semmitmondó kő talapzatot, melyet Huszár Adolf csak akkori szűk és korlátolt viszonyok nyomása alatt* kény- szerűségből fogadhatott eL tárgya a berendelt póttartalékosok családjainak Ha rajta áll s a viszonyok engedik, bizonynyal ő se tervezte volna a szavaló Petőfi ércalakját busmagában, megfelelő plasztikai környezet, hallgató mellékalakok nélkül. Pékár Gyula tehát szíveskedjék indítványát akkép módosítani, hogy a Petőfi-Társaság rekonstruálhasson egy emlékszerü Petőfi szobrot a Huszár-féle minta alapján, melynek Petőfije megmaradna az uj szobor főalakjának s csak a sztaffázs számára volna uj pályázat hirdetendő. Huszár Adolf kompozíciója nem zárja ki, sőt úgyszólván föltételezi a főalak körül a megfelelő környezetet. Ez a főalak a Talpra magyart szavalja, — további feladat lesz tehát: láthatóvá tenni, hogy kiknek szavalja és mily hatással. A főalak akcióját ily módon a xnellékalakok reakciója van hivatva kiegészíteni. Eszerint pályázat volna hirdetendő oly szobormintára, mely Huszár Adolf Petőfijét uj talapzatra állítja s alatta abból a tömegből, mely 1848. március 15-én Petőfit hallotta, néhány tipikus, szimbolikus alakot helyez stilszerüleg el. A pályázó művészek fantáziájára kell bízni a feladat e részének megoldását. Csak tájékoztatónak, hogy körülbelül milyen megoldást képzelünk, álljon itt egy vázlat róla. Fenn a talapzaton Petőfi szaval. Alatta a széles párkánylépcsőzeten hat alak képviseli a hallgatóságot: balra négy, jobbra két tipikus alak, amazok a nép, emezek a polgárság típusai. Az előbbi csoportból egy szűrös p a- rasztgazda áll a tetőlépcsőn. Egész lelkét szinte belekapcsolja a költő szavaiba, nxema folytatták és bcvéerert-ék. A közösülésen KUDilyeket esküre emelt karja s keze tartásával, fejéről kalapját áhitatosan leemelve, halkan ismételni látszik. Alább a középlépcsőn p arasztmenyecske ölben tartja k is fiát. Féllábbal a lépcsőpárkányra támaszkodik, felkarja a gyermeket öleli, mig szabad félkeze a költő felé mutat, kinek nézésében a fiú, a jövő nemzedékek szemével nézve, ma.jdhogy. elmerül. Mögöttük az alsó lépcsőn törő- dött, agg pásztor .gunyaszt; világtalan szeme nem láthatja a költőt, de mohó füllel lesi minden szavát s térdreereszkedve, áldó mozdulattal hagyja helyben, amiket tőle hall. Másfelől polgárleány ágaskodik fel az emelvény párkányáig, karján virágkosárral, hogy abból :gy friss babérgalyat nyújtson fel a költőnek. Mellette alább egy lépcsővel fiatal jurátus ragadja baljába az ősi fringiát, hogy a verses riadó ritmikus szavára ki- röpitse annnak pengéjét a hüvelyből. Mindez három méter magas talapzaton kifejezné megközelítőleg, amit Huszár Adolf a Petőfi-szobor kész alakjával csak félig tett láthatóvá, — másik felet úgy kellett hozzá képzelni. E rekonstrukció után az eredeti szobor úgy fog arányiam az újhoz, mint egy csodatevő hirü kegyhely, mely valaha kápolna volt, a templomhoz, mely a kápolnából szentélyt formál s elibe templomhajót, mellé két tornyot emelt. A templom más, de szentélye a régi. így lesz e szoborművel is: összetételében uj, de főalakjában a régi marad. Petőfi 83-ik születésnapja a legszebb alkalom, hogy a szobortervet ily értelemben ai i első indítványozójának: Pékár Gyulának s a I Petőfi-Társasáemák érdeklődésébe beajánljam.:
