Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

volna, egy regálison ülve, jóízűen falatozott, köz- be-közbe nagyokat húzva abból a magyar—slilű czilinder-flaskóból, a melyet a „Szapora-karú“ vagy talán a „Vizközt lakik“ zsidó 4- 5 pengő krajczárért, természetesen „áchlira“ színükig megtöltött jó sillerrel és a melyei a mai nemzedék csak a népszínművekben előforduló csárda-jelenetek után ismer.

A nyomó, egy wiirltenbergi fiú, mikor meglátta már az ajtónál káromkodni kezdő Petőfit, rögtön ott hagyta kényelmes helyét és a nyomáshoz fogott. Ez azonban irtózatosan lassan ment, mert a nyomónak — lévén a nyomdának csak egy szedő-nyomó-su- hancza és ez is ebédhez szökött — saját magának kellett „auftrágolni“.

A költemény szerzője egy rövid ideig csak elnézte ezt a csiga módon való haladást, de egyszerre megsokalta a dolgot; levetette a kabátját és ezt egy szegre akasztá, aztán fölgyürte ingujjait, a hengert kezébe vette és „föladta a festéket. ..

Itt legyen szabad azt a megjegyzést tennem, hogy azokban a nagy időkben, a mikora szabadságért küzdő apáink a védtelen aggastyánok, tehetetlen nők és ártatlan gyermekekkel vadállatként bánó oláhokat egy legelső fára szokták a czigányok által íelköltelni, egészen más divat volt, mint ma napság.

Akkor a költő a kabátját akasztotta a szegre, a modern költők némelyike ma meg az — elvekkel jár igy el . . .

A „festék-feladást“ azonban Petőfi egy negyedóra múlva megunta és hogy még gyorsabban készül- ■ jön a költeménye, odaállt a préshez és vígan hozzá-» j látott a nyomáshoz, miközben a „drucker“ a hengert | kezelte.

Vagy két óra előtt megérkezett a princzipális, a ki midőn meglátta a költőt a kézisajtón izzadva dolgozni, bámulva összecsapta kezeit és megkérdezte Petőfit, hogy voltaképen hol tanulta ezt a „fekete művészetet“ ?

— Hát a nyomdákban, — mondá röviden a kérdezett.

Az alkalmi költemény, melyet időközben még egyszer kiszedtek és igy két szedésről nyomtak, több ezer példányban a rendes időre nagy nehezen mégis csak elkészült, a mi teljes lehetetlen lett volna, — mondá Petőfi bucsúzáskor tréfásan Szilá- dyhoz, — ha nem segítek annak a német „drucker“- nak a nyomásnál majdnem másfél óráig!

'ku ívunittu neiuzegioi, ou, UIIKeni űieiz »Mucit ujn, a mai porosz birodalom alapját megvetették.

így végződött a német lovagrend dicsősége Magyarországon. Telepitvényeseik azonban megszilárdultak Brassóban, valamint ennek vidékén és századokon át közvetítvén a kereskedést kelet és nyugat közölt, maiglan is tevékeny, szorgalmas polgárai a magyar hazának. Vajda V.

Az életbiztosítás.

Még a mai korban is, mikor az elemi csapások enyhítése czéljából komoly emberek komolyan gondolkoznak az elemi károk biztosításának állami kezelése és kötelezővé tétele felöl, mikor a biztosítás üdvös eszméje napról-napra jobban hódit, mikor már nemcsak a tűz és jégverés ellen, de a tengeri vihar kártételei ellen, a baleset ellen, az ablak beverés ellen, sőt a i sorsjegyeken a húzáskor bekövetkező esetleges veszteség ellen és még ki tudná mi ellen is lehet biztosítani, még ma sem fordítanak elég gondot, különösen hazánkban, az életbiztosítás nagy fontosságára.

Pedig megérdemelné s igazában úgy van, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt önmaga és családja iiánt való szoros kötelessége, hogy ne csak házát biztosítsa a tűz, vetését a jég*) Most, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók Brassóban tartják nagygyűlésüket, e levét sokakat érdekelni fog. A kiadó.

js.mil. — Budapest, 1892 )

A pár hóval ezelőtt hirdetett könyv kiválóan díszes alakban jelent meg a Franklin társulatnál, szép metszetekkel ellátva.

Annyival inkább sietünk e könyvről pár szót mondani, mivel a Kossuth névnapja ünnepléséről tett hírlapi jelentések kapcsán kiki közvetlenül nye- rendi a benyomásokat és a fogékonyságot a kitünően megírt könyv megszerzésére, amit mindenkintk sürgősen ajánlunk.

Dr. Vajda Emil a nagy száműzött életének minden uevezetesb mozzanatát tárgyalja lehető részletességgel s világos átnézetet nyújtó rövid csoporto- ! silásával az oda tartozó tényeknek.

Kezdettől fogva végig látjuk működését; a parlamentáris korszakot, melyet megalapított ; küzdelmeit, irigyelt, lenézöit, elleneseit, kik nyíltan álltak ki ellene vagy aknamunkában lelték gyönyörüségö- ket 8 áskálódtak mindenfelé. S erre nézve a szereplők élesen vannak egyénitve 8 kidomborodnak telje sen, úgy, hogy nem szükség más munkához folyamodnunk jelletnök kiismerésére. Mennyire különböznek aztán ez alakok a basonnemüektöl, melyeket a tömjénezés, a hízelgés, a szolgalelküség, az oppor- tunitás, nyomukban pedig a könnyelmű hiszékenység, a kritika nélküli szószaporitás és szószátvárság, a divat úgyszólván fenségesekké fújt fel, csakhogy az igazi nagy ember, Kossuth, mellettük eltörpüljön. Hanem dr. Vajda Emilnek elég bátorsága van kimutatni és bebizonyítani, hogy Kossuth valamennyi fölött magasan áll. Látjuk is, mint emeli a magyar lobogót s eddig nem is álmodott tiszteletet szerez