Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

VÖRÖSMARTY.

Fölolvasta szerző a Petőfi-társaság Vörösmarty-iinnepén.

Felriadt a vak mélység szavára,

Éj homálya tűnt, kigyúlt a fény :

Ős dicsőség bíboros sngára Csillant át bús feledés ködén.

Hadverő nagy Árpád daliái Hont alkotva vítták harczukat;

8 merre szálltak a hősök kopjái Érczkaruk tört diadalutat.

S a veszteglő, csüggedt nemzedékbe A nagy ősök lelke visszatért,

Költőjének szózatát megértve Tiszta lánggal égett a honért.

Míg hevűlt a szív, az ész teremtett, Munkálkodtak a serény karok :

Bízva hízott az ocsúdó nemzet Szebb jövőben, melyért fáradott.

S im rabágya kőpárnáit rázza A sokáig zsibbadt gondolat. Visszafojtott érzés felkiáltva Hí küzdésre, kiván jogokat.

S mit a költő múlt gyanánt idézett,

Azt valóra váltja a jelen :

Feltámadnak a dicső vitézek,

Megujúl a régi küzdelem.

Hős csatákra, fényes győzelmekre Hirtelen jött nagyszerű halál.

És a nemzet fegyverét elejtve Néma gyászban már dermedten áll.

De a költő vésznél szilajabban Zúgja el nagy lelke bánatát És hangjára az áléit megmoczczin S a sajgó kínt véle érzi át;