Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

velő agyadban !» ... De a szív még egyet dobban, s a láng még egyet lobban. «Lesz még egyszer ünnep a világon 1» Lesz ! Legyen most az ő ünnepe! Vörösmarty «legelső magyar embere#, a nemzet királya akarja, hogy legyen szobra a költők királyának! Lesz ! . . .

A hévvel előadott beszéd nagy hatást tett. Most Zichy Jenő gróf lépett az előadó-asztalhoz és a fejérmegyei és székesfej érvári Vörösmarty-Kör nevében mondott rövid beszédet. Ezt az ünnepet — úgymond — a fejérvári küldöttség égő fáklyának tekinti, mely előre veti világító sugarait.

Vörösmartyt együtt kell ünnepelnie az egész hazának, a királyi palotától az utolsó kunyhóig! Mert az ő magasztos, őserejü költészete és egész élete, jelleme : a magyar király és a nemzet közti kapcsolat örök bensőségét, győzhetetlen halalmát fejezte ki! Az ő kettős nagy kijelentése a legszebb jelszavául Írandó föl a király koronájának és a nemzet czimerének: «Hazádnak rendületlenül, Légy hive oh magyar!» és «a legelső magyar ember a király! Érte minden honfi karja készen áll!»

A szónokot hosszan tapsolták. Rokonszenvesen fogadták az «Egyetemi kör# elnökének, ifj. Mihályi Péternek a beszédét is, melyben Vörösmartyt, mint az ifjúság költőjét dicsőítette. Végül megígérte, hogy az ifjúság is leteszi majd a szobor lábához kegyelete koszorúját.

Ábrányi Emil lépett azután az emelvény élére, s «Hazádnak rendületlenül# czímű költeményét szavalta el hatással. A költemény Vörösmarty eszméivel foglalkozik, melyek szivünkbe vésődtek és . ..

«Míg bennük szív lesz, hogy szeretni tudjunk, Míg érezzük, mi a valódi szép,

Míg büszkeségét gyáván eldobálva Meg nem tagadja önmagát a nép . . .

Míg nem leszünk olyanná, mint a holt víz,

Mely északon örök fagypontra hűl:

Nagy, szent hűséget esküszünk lobogva Neked s hazádnak, rendületlenül!«

Ezután Somló Sándor, a Nemzeti Szinház művésze, szavalta el Vörösmarty «A vén czigány» czímű utolsó költeményét. Zajos taps köszönte meg a szép előadást.

Jókai Mór foglalt most helyet és zúgott feléje az éljenzés, a taps. Sokáig kellett várnia, míg az üdvözlés elcsöndesült és hozzá kezdhetett felolvasásához « Vörösmarty apánk» czímen. A közvetlenség melegsége, a múltak borongó érzése elevenül meg a visszaemlékezésben, melyben Vörösmarty költészetének hatását saját benyomásai után adta