Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

—

Szándékom mellett megmaradta, biztosítottam őt az ellenkezőről, mire kezét mélyen szántott homlokán végigiimitva, emlékei közt kutatni látszott, azután elkezdte:

— Mint talán tudja is, én a márciusi napok idején nem voltam Magyarországon, hanem Prágában. A szabadságharc előtt nyolc évig Ausztriában tartózkodtam. A hazámtól távol, a tizenkettedik huszárezrednél, a nádor- huszároknál szolgáltam. 1848. előtt három évvel, vagyis 1845-ben kvietáltam, otthagytam a katonaságot és elmentem Prágába, ahol tanulmányaimat folytattam. Ezalatt egyáltalán nem foglalkoztam a magyar viszonyokkal, amelyeket nem is ismertem. Közvetlenül március 15-ike előtt, 13-án és 14-én Bécsben voltam, ahol "egy beteg rokonomat látogattam meg. Ott akkor már kitört a forradalom és folyt a vér. Amikor 15-én vissza kellett térnem Prágába, éppen nem gondoltam arra, hogy a föllobbant tűz át fog csapni a határon Magyarországba. Sőt midőn napok múlva az újságokból olvastam — mert onnan értesültem a pesti március tizen- ötödiki nagy eseményekről —- nem hittem el azokat, aminthogy Ausztriában senkisem hitte. Aki láttam Béesben a vért patakokban folyni, lehetetlennek tartottam, hogy csak úgy kivívták a szabadságot, a függetlenséget, az önállóságot. Az egész dolgot csak játéknak, fiatalkori csínynek gondoltam. Pedig — mint hamar meggyőződtem — nem az volt. Aztán áprilisban hazajöttem. Fölkerestem Eötvös József báró kultuszminisztert s megkérdeztem, hogy mint lu- teránus, foglalhatnék-e el tanszéket az egyetemen mert kémikus voltam. A miniszter igenlő választ adott és megígérte, hogy fogok tanári állást