Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

De nem írhatta ezt a versét Petőfi akkor sem, mikor Szendrey Júliával, már mint feleségével utazott keresztül Túron, ugyancsak 1847, évben, november 2-án. Erről az útjáról csak pár szóval emlékszik meg a „vándor madárból, házi madárra“ lett nagy köliő, Ebben az útjában kisebb gondja is nagyobb volt Petőfinek, minthogy dohányzacskóját feltse az esőtől, s ezt a prózai dolgot meg is énekelje.

De felmerül még más kérdés is Utazás az alföldön származási idejere nézve. Az t. i., hogy júniusban nem szokott az alföldön 10-15 napos eső s feneketlen sár lenni. Petőfi tehát aligha junius hónapban irta azt a költeményét. Nagyon támogatja ezt a feltevést az is, hogy Petőfi azt is Írja versében, hogy :

Bundám dohány zacskómra adtam,

Hogy az maradjon szárazon.

Hogy vihetett Petőfi junius havában magával bundát, mikor — mint az Ur születése 1908. esztendejében is junius havában már kánikulai hőséget szenvedtünk át.

Hát ezen a bunda-histórián nem akadok fel.

Az 1847. évi meteorológiai viszonyokat nem ismerem ugyan, de azt, hogy akkor júniusban ne eshetett volna 10-15 napig az eső; merész dolog volna állítani, mert gondoljunk csak vissza arra, hogy akkor még nem voltak folyóink szabályozva, a folyóknak óriási kiöntései voltak, még majus-junius hónapokban is. A csapadék- jaras azért egész más természetű volt akkor, mint most.

És ha 10-15 napos eső esik, ha nyáron is. bizony nagyon lehűl a levegő, bizony jó olyankor a bunda, különösen szellős „ekhós“ szekerem Mert nyáron is all az a mondás, hogy Mégis csak bunda a bunda. Különben felesleges is enné! a kérdésnél a sok beszéd. Elég lett volna annyit mondani, hogy a magyar ember a régi jó világban, ha útra kelt, még kánikulában sem hagyta odahaza a bundáját, még ha csak a tanyára ment is, nem ahogy napokra számított útjára megfeledkezett volna róla. S ez a szokás igen jó, igen okos, bölcs szokás volt, a mi akkor is szeszélyes klimatikus viszonyaink közt.