Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

„Mezőtúron lakik özvegy Mészárol Endréné (a volt polgármester özvegye.) A negyvenes években Mészárosné atyjának, a csillagos (most Rákod) utcában levő házában a nyitott ablakon át kikönyökölve látta, hogy egy fehér vászonnal behúzott „ernyős szekér“ közeledik. A szekér elé három sovány gebe volt fogva s a nagy sárban éppen a házuk előtt akadtak meg. Hasztalan biztatták a gebéket, a szekér fenékig befurodott a sárba, s nem lehetett helyéből kimozdítani. A szekéren a parasztgazdán kivül egy hanyagul : öltözött nyúlánk fiatalember ült, a ki látván a helyzetet, leugrott a szekérről s a szomszédos „Dobogó“ vendéglőben ment, hol a belépő idegent az ott borozgató mezőtúri urak „erdélyi diák“- nak nézték. Az idegen nagy elkeseredéssel szólt a rettentő sárról, mely útjukat megnehezíti és segítséget kért a vendéglőstől. Mikor aztán megtudták,' hogy az idegen Bonyhaiékhoz készül Meiőberénybe és Petőfi Sándornak hívják: valamennyien segítségére siettek a megrekedt szekérnek, mely néhány órai késéssel végre megindulhatott Mezőberény felé.

Mészárosnénak másnap egy barátnéja újságolta, hogy: — No, hires vendége volt tegnap Túrnak. Petőfi Sándor a költő rekedtett egy parasztszekéren.

*

A szabadságharc idején két urihölgy érkezett Mészárosné szüleihez. Az egyik Petőfiné Szendrey Julia volt, a másik Sárossy Gyuláné. Petőfiné csupán néhány órára szállt meg és tovább utazott, mig Sárossyné ott maradt Mészárosné szüleinél.

Mikor a két hölgy megérkezett, — beszéli Mészárosné — nekem is, szüleimnek is, feltűnt, hogy mindketten levágott, rövid hajat viselnek. Meg is kérdeztem őket, hogy miért vágatták le a hajukat, mire Petőfiné azt válaszolta :

— Magyar nők vagyunk, körhajat viseljünk, ne pedig német módist.

És biztatták Mészárosnét, hogy ő is magyar eányhoz élő körhajat viseljen.