Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
Adatok Petőfi életéhez. Hibásan ítélnek azok, kik Petőfit könnyelműnek szeretik föltüntetni. Ha az lett volna, oly viszontagságos élet mellett, s oly sok erkölcsi miasmával telt környezetből, mint a minőbe ö a sors mostoliasága által gyakran taszíttatott, nem emelkedhetett volna ki oly szeplőtlen jellemmel s magasztos czél- lal lelke előtt. Hogy ezt tenni bírta, ahhoz nem csak az volt szükséges, hogy a jót a rossztól meg tudja különböztetni, hanem lelki erő is, melylyel a csábítóbb rosszat megvesse. És e két tulajdon ellentéte a könnyelműségnek, mely megfontolás nélkül rohan az élvezetesebb, de rendesen feslet- tebb úton. Petőfi Asszonyfán, Sopronban, katonáskodása idején, s onnan visszatérte után rövid időzése alatt Pápán, számos költeményt írt, melyeket ő inkább csak erős emlékezetében hordott, majd neki ülve egy füzetbe össze szedett, majd meg összetépte, némelyek kihagyásával, mások átdolgozásával meg újra össze írta, s számítgatta, hogy mily kötetkét adnának ki nyomtatásban. A melyik egyáltalában nem tetszett neki, azt kegyelem nélkül elégette. Egyszer ily máglya-itélet alkalmával, midőn sajnálkozásomat fejeztem ki, azt a humoros megjegyzést tette: valóban igazad van, több szesz van benne, mint sem hittem, nézd mily lobogva ég. — Alkalmam volt egy összeírt füzet versét elolvasni, s még most is visszaemlékezem azon benyomásra, a mit az akkor reám tett, csak hogy most tisztább ítélettel hiszem a felől véleményemet elmondhatni, mint akkor. Azon mély érzés, mely rövid időn oly gazdag forrásban tört ki ajakán, még akkor szunnyadóban látszott lenni. Még nem nyílt volt meg az a színgazdagság, melylyel később szenvedélyes szíve harczait oly bájoló lágysággal és haragos lelke villámlását oly megragadó erővel festette. Keble hullámzásának ritkábban adott hangot lantja húrjain. Várromokról, történeti hősökről írt, genre-k épeket rajzolt és egy-egy népdalt költött, s ezeknek előadásába nem szőtt oly gondolatokat, melyek a megdalolt tárgynak lelkére gyakorolt hatása alatt születtek volna. Verseinek jelleme inkább élénk elbeszélő és leíró, mint sem érzéssel színező volt. Azonban már ekkor lekötötte az olvasó figyelmét a nyelv fölötti hatalmával, melylyel egyszerűség és világosság mellett sok könnyűséggel tudott bánni. A forma, melybe költeményeit öntötte, többnyire még 18
