Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
Adatok Petőfi életéhez. 15 fényes tehetségét egy-két barátomon kívül, kiknek róla beszéltem, senki sem ismerte. Egyszer, midőn távolléte alatt G. Gábor iskolatársamnak egy akkor írt versét mutattam, s az olvasás alatt véletlenül betoppant, indulatosan ragadta azt ki kezéből, ládájába vágta, melyet néki használat végett gazdasz- szonyom adott, a kulcsot ráfordította, s szó nélkül ott hagyott bennünket. Az önképző körbe csak készült belépni. „Előbb oly költeményt kell írnom, melylyel becsületet vallók“, volt mentsége, ha azt sürgettem. így élt mintegy három hétig. Ekkor egy reggelen az a bogara támadt, hogy ő félre tett katonaruhájába öltözik s abban megy iskolába. Én e szándékától megrettentem, legkivált azért, mert épen egy oly tanárunk tartott akkor előadást, a kit tanítványai fütytyel, kakukolással s minden kigondolható időtlenséggel vérig boszantottak, s az öreg mogorva tanár leste az alkalmat, hogy magát a sok injuriáért valamelyik rajta kapott tanítványán megboszúlhassa. Figyelmeztettem azért Petőfit, bogy a rakonczátlan tanulók öt ily ruhában látva, zajt fognak ütni, a tanár előadását megszakítják, ki ezért majd rajta fogja tölteni boszúját. De Petőfit föltett szándékától leverni, hiú törekvés volt, ő minderre csak azt válaszolta: Ez öltözet tisztességes, sokat szenvedtem én abban és senki előtt nem szégyenlek benne megjelenni. Duzzogva, pörölve haladtunk tehát a kollégium felé, hová az elfecsérelt idő miatt későn érkeztünk. Az előadás már tartott, a terem ajtaja be volt téve. Én fölnyitám s beléptem ; azt hittem, hogy a kinn maradt Petőfi meggondolja magát s nem merészel bejönni. Csalódtam, mert pár perez múlva nyílik az ajtó s ő bejött. A háborgó tanulók rakonczátlanságuk szabadabb űzéséért rendesen hátúi, az ajtó körül foglaltak helyet, ezek megpillantva öt, éktelen hahotába törtek ki, s a vén tanár előbb mord tekintetét szegzé reá, s indulatos hangon kérdé: micsoda ember az ott? —- majd fölismerve őt, haragja egész dühével támadta meg a csendzavarásért, kicsapa- tással fenyegette, s a teremből azonnal kitakarodni parancsolta. Midőn az előadás után lakásunkra értem, Petőfi már kis tarisznyájába pakolt. „Megmondtam, mondám ingerülten, hogy szeszélyednek ez lesz a következménye.“ De a mint jobban figyelemre vettem, mit csinál, sejtelemmel kérdőm : „Mi a
