Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
a nemzetet a regeneráció, az újjászületés ösvényére igy nem lehet terelni. .. Nem akarok elhamarkodott ítéletet mondani, hogy ki közületek alkalmasabb a vezéri polcra, vagyis a nemzet fölrázására, de te nem vagy forradalmi ember, kedves Zoltán, ezt fájó szívvel bár, de kénytelen vagyok kimondani. Mert mit tesz egy forradalmi ember? Csak Petőfi példájára hivatkozom. Ez a Petőfi Sándor, ez az Isten leikéből kiszakadt és erre a piszok földre lehullott próféta megházasodott, a forradalom előtt, csendes időben s jóformán még a mézes heteit élte, mikor elment oda, a hol az, ágyuk dörögtek, elment meghalni azzal a halállal, a melyet jóslelke megálmodott. Ki- szakitotta magát az imádott asszony forró karjai közül s elcserélte a halál hideg ölelésével. Te pedig, édes Zoltán, mikor a fegyveresek betörtek alkotmányunkba, a mikor tán lett volna alkalom nagyot és dicsőt cselekedni, mikor megkellett volna fújni a vészharsonát, mikor körül kellett volna hurcolni a véres kardot, te ebben az időszakban, fiam, mint bölcs ember, szépen megházasodtál s a bátor meghalásra kínálkozó időt arra fordítottad, hogy — mint Nagy György mondaná — rózsadus virányon éljed világodat. Én édes Istenem, ha Petőfi is ilyen okos ember lett volna! Ha a segesvári csata idejében ő is Költőn turbékolt volna! De hát Petőfi nem igy tette, te pedig igy
