Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

\ iliUiiii nrrugím .« ■

<_> / wvy lUlUl L U1 UllVUULik

c>

Szerelni és lemondani.

*

— Kiadatlan verseimből. —

Szerettelek drága kincsem.—

A mint a szív csak szerethet. Szerettelek, mint a csillag A mosolygó, kéklő eget.

Szerettelek, mint a virág A harmatgyöngy tiszta cseppjét. Szerettelek, mint a mézet Tarka szárnyú, játszi lepkék.

Szerettelek, mint családját A csicsergő kis madárka.

De hiába ! nem nyílott meg Márvány -kebled szikla zára.

Nem tekintél bús szivemre,

Sem hervadó két orcámra —

S mit sem hajtál esdő lantom Bánatterhes szózatára.

De ha egykor majd szerelmed Nyiladozó szép virágit Eltiporja, a kit szeretsz,

Akit szived esdve áhit:

Akkor majd eszedbe jutnak Fájó szivem vég hangjai S megtudod majd, milyen kinos: Szeretni és lemondani!

Túlesik Ferenc

Petőfin é.

(Vege)

Mig nehány hét múlva pedig ezt írja egy Erdődön maradt barátjának :

„Van kifejezhetetlen, kimondhatatlan érzelem. Nem barátság, nem szerelem, nem vonzódás, nem rokonszenv. Mindegyik! Egyik sem ! Ha távol él tőlem, ha elveszett nekem, nyugalmam alapjában nem zavarodik meg, szivem és vérem rendesen lüktet. Mégis kérdezősködöm: szép-e a vidék, hol napjai folynak? Jók-e annak emberei ? Ön boldog-e ? . . . Ennek igy kell történnie. Vágytam lelkének ha csak egy részecskéjét is birhatni s e vágyam teljesült. Lelkének e része sajátom, ezt többé vissza nem veheti. Széttéphetetlenül köti az önt hozzám. Ezért fog ön örökös vágygya! reám gondolni, lelkének azon hiányzó, azon hozzám átszállód részét fogja nálam keresni, — ez vonja önt felém. Ezért szeretné tudni a jövő- inét, ezért szeretne örökké látni és nagynak, boldognak tudni engemet, mert velem együtt 'elke is boldogtalan. Pedig egyike vagyok azon pusztító szellemeknek, kik örökös küzdelem, ben vannak a teremtő erővei: mit ez teremt,

I ők szét rombolják . . . Talán csak szétzúzni, i megsemmisíteni _ fogom lelkének- e hozzám sza- ' kadt darabját Én lennék ennek oka ? A mint a sors rendelése volt: magamhoz vonom önt, „úgy lehet a sors rendelése, hogy általam törjék meg, vagy zuzassék szét. De hátha eilenkező- 1 leg, csak ezután fo . élni és felémelkedni ? Vala- | mint oka nem lennék vesztének, úgy érdemem ; sem tenne ez újjászületésben. Ki tudja, köztünk ! a legnagyobb lény mily parányi, önakarat nélküli eszköz egy hatalmas, mindeneken uralkodó világtörvény működésében.

Ezt a levelet az alig egy—két hónapos asszony irta, aki ekkor már bizonnyal jól ; átérezte, mit áldozott fel az elképzelt üdv sü-, lyedő világáért s már ekkor megkezdte a rémes, szomorú harcot önmagával halálig, ösz- szeoinlásig.

Mer: a mi ezután következik: gyásztörté- i net. A szabadságharc fenséges küzdelmei utáni , hóhéridők fekete története. Nemcsak a haza - veszett el, de leglelkesebb dalnoka is ott maradt a csatatéren“ sárosán, véresen . . .

E kora özvegységre .maradt fiatal asszony Erdélybe ment, hogy férjét — keresse. Egy ideig élt benne a reménység, hogy tán előkerül. Jó és rossz hirek váltogatták egymást: „Petőfi i él és kimenekült! Petőfit elfogták és Szibériába' vitték ! Petőfit megölték a kozákok a csatatéren ! “

Mi mindent kellett e szerencsétlen asszony szivének átszenvednie e napokbanj! Mint tép

('71^-vet. ZS',

?*>e