Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
De történt egyszer, hogy »Muri« nem volt velők s ekkor kimondatott rájuk a kérlelhetlen szentenczia. »Mindezek után pedig 48 óra alatt el kell hagyniok a várost is, hogy meg ne rontsák az ifjúságot.« Es hiába várták két napig a kegyelmet: Amit megadlak előbb, mert tanár fia is volt közöttük, most azt megtagadták; pedig Petőfi Sándor fiáról volt elsősorban is szó. Mást nem csinálhatott^ színész lett. Tudta, hogy a szomszédos Mezőtúron valami vándor szinész-csapat ütött tanyát, odaiparkodott. Eladta összes holmiját egy öltöző ruháján kívül, hogy legyen egy-két forintja; a kikapottakkal közösen fogadott kocsit s áthajtat' tak Mezőtúrra. Könyes szemmel búcsúzott el Pettőfi Zoltán pajtásaitól, akik a szarvasi határon álló csárdáig elkísérték. Utoljára Kicska Muri borult a nyakába. Petőfi Zoltán szemrehányóan azt mondta neki: — Miért nem voltál te is velünk ? Akkor másképpen lett volna. Sajnálom Szarvast Nem tudom, mi lesz velem ? Miért is vagyok Petőfi Sán' ^or fia ? Szegény jó apám bocsáss meg! Bizony, ha akkor több elnézéssel lettek volna, talán ma is élne. Nem ment volna, mint száműzött abba a világba, amelynek levegője megőrölte tüdejét, megölte, eltemette élete virágjában’ huszonnégy éves korában.
