Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Északy Károly ravatalánál, a fentiek szerint, az irodalom is megjelenik gyászfátyollal. Azok közé az irodalmi alakok közé tartozik, a kikben úgyszólván bennök marad a tehetségük java. Mikor fiatalember volt, még kevéssé voltak irodalmi viszonyaink kecsegtetők. És ő komoly természet is volt, nem az ábrán- dozók közül való, a kik könnyen eldobják magoktól az életpályák prózai szerencséjét és belelovagolnak ideális remények ködébe. Ö irodalmi vágyait erősen fékezte és ünnepnapi, vagy szeszélyszerinti kedvtelésnek nézte. Mint Íróra a közfigyelem a hatvanas évek végén irányult rá, a mikor a budai népszínházban a Cydoni alma cimü vigjátéka szinre került. Egy fóltucat fiatal tehetség tolongott akkor ezen a szinpadon, köztük KocsUovszky Borcsa, Boér Emma, j Tímár János, Szentgyörgyi és Kassai. A modern szellemmel, sziporkázó elmésséggel megirt ógörög tárgyú vígjátékot ezek a jókedvű fiatalok fényes sikerhez juttatták. Utóbb Az utolsó ludai követ cimü vigjátókában Molnár György és (Némethy Irma (utóbb szintén a Nemzeti Szinház tagja) arattak nagy sikert. Mind a két darabot későbben átvitték a Nemzeti Szinház deszkáira is, de kisebb szerencsével, a mi gyakran megesik. Ez a két darab volt az ö irói pályájának nagyobb sikere, a mi még volt, az egyben-másban e munkák testvérének látszott, de egyébként csak mostoha testvére volt, Északy Károly egészben nem nagy buzgalommal kezdte, de annál több buzgalommal hagyta el irói pályáját. Inkább az Írókkal tartotta főn az atyafi- ságot, semmint az irodalommal. Szeretetreméltó, nyájas, elmés író, kitűnő ember és példás munkás volt a maga tanult szakmájában. Most, hogy pátriárkái kort érve, elköltözött, méltán gondolunk rá sokan szeretettel és méla visszaemlékezéssel.