Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Imsson, hogy az 1815 ki bécsi szerződés állapit- mányai, melyek minden egykori lengyel országrészek közt szabad kereskedelmi közlekedést engedélyeznek, orosz részről végre végrehajtás t>auak. Ezen indítvány, mely az országgyűlés isméti megnyitása után be fog nyujtatni, egy igen fontos tárgyat érint és időszerű, hogy egyhangú és erélyes támogatásban részesüljön az országgyűlés részéről.

Olaszoi szag. Palermo, sept. 24. (C a- dornatbk kiáltványa) Pa'ermo utcasarkain tegnap következő kiáltvány volt kiragasztva :

„Pa'ermo tartomány és város lakosaihoz !Né* hány rósz tanácson indult egyéu, a hatóságok bizalmával, melyet az a lakosság többségének jó érzelmeibe és kazafiságába vetett, visszaélve, úgy szintén a kir. csapatok távollétét felhasználva, sept. 1G án megtámadta a t árost és környékét, hogy az ez által előidézett izgatottságban annál könnyebben átadhassák magukat a rablás nak és fosztogatásnak. A sziget többi városai egyhangúlag ellene nyilatkoztak ez eljárásnak, és azt mély haragjuk felkiáltása által megbélyegezték. Palermo lakossága maga — tiszteltebb részéről, elöbbkelöbbjeiröl beszélek — a fékte len tömeggel való minden solidaritást visszauta sitott,; hiába kisérlették meg a semmirekellők, gyalázatos tetteiknek politikai név által jelentőséget adui, hiába tűztek ki oly zászlót, melyet a közvélemény sohasem fog elismerni. Az ország magával a fölött tisztában van, hogy köztiszteletet politikai párt nem vehet maga részére igénybe, ha első tettei rablás, fosztogatás és erőszak.

El vagyok határozva, a törvénynek tiszteletet szerezni, minden polgár életét és vagyonát elegendőig és tartósan megvédeni, valamint oda hatni, bogy a szomorú bizonytalanság állapota, mely az orszóg, kereskedelem és ipar életkérdéseit, és vele a közjólétet fenyegeti és megsemmisíti, egyszer mindenkorra megszűnjék.

A közbiztonság veszélyeztetése és azon fáj daímas események, melyeknek az utóbbi napokban Palermo lakossága és környéke ki voltak téve, szigort és rendkívüli rendszabályokat igényesnek. A nélkül, hogy a szabadság meg- szonttatnék és hogy a jó érzelmű polgárok jogaiknak gyakorlatában bármikép is akadályoztatnának, ezen rendszabályok arra fognak szol gálni, a bűntetteseket elbátortalanítani és ily fájdalmas állapotok visszatérését megakadályozni.

Azon szükségesség, a tetteseket erős kézzel megkeriteni, nem fog engem abban akadályozni, hogy tetteimet a joggal egyhangzásba hoz zam.

Levetkezve minden szenvedélyt, az újólagos rendzavarások minden okát el fogom távolítani, '

j - »u luvgvuva mumvattuaij ívi

sérletei és tapasztalataiból. — Sajnos len ne, ha Francziaország gyermekei nem lelkesednének, tanulni és előljárni a haladás utján. Nem kevésbé sajnos lenne, ha a vélemény, melyet elvitázbatlan sikereink és túlsúlyúnkról önmagunk táplálunk, akadályozna bennünket a szükséges változtatások létesítésében.“ — A czikk befejezése arra utal, hogy Francziaország „az actio túlsúlyának“ megőrzése tekintetéből, kénytelen emelni a hadsereg budgetjét. „Az Egyesült államok és Poroszország utóbbi háborúik ban megemlékeztek de Belle-Isle marsall mondásáról : „Minden fösvénykedés a háborúban, gyilkosság!“ A „Presse“ ben Cucheval Clariguy majdnem ugyanezzel a themával foglalkozik. Arra utal, hogy Európában csak egyetlen egy állam tanult a krimi hadjáratból, s ez Porosz ország. Különösen a porosz kormányt illeti az érdem, hogy az újabb erőket, melyeket a tudó máuy bocsát a hadvezérek rendelkezése alá, alkalmazni tudta, mint például a vasutakat, a gőzerőt , a villanyosságot stb. 1859 ben még alig tartották lehetségesnek, hogy egy 150,000 emberből álló hadsereget oly villámgyorsasággal, mint Francziaország akkor tette, lehessen idegen országba szállítani. Poroszország azonban 1866- bau még többet tett. 250,000 embert szállított Ausztria szivébe, mielőtt Benedeknek ideje lett volna, hadseregét összegyűjteni. — A fődolog tehát, mint Cucheval megjegyzi, jó tanácsot adni, a jó tanács azonban nem a porosz rendszer utánzásából áll. Azon nézetben van, hogy a fran czia rendszer olcsóbb áron jobb katonáksí teremt, mig a porosz védrendszer bármily kitűnő is, védelemre, csak minden erő megfeszítéssel és a nemzeti élet majdnem tökéletes fenakadásának árán, alkalmas külföldi háborúra. Az 1866-ki háború Poroszország kereskedelme és iparának milliókba került, még hat hétnél tovább nem tarthatott volna, a nélkül, hogy nemzeti bukást ne idézzen elő. A franczia hadsereg reformját illető javaslataival azonban a „Presse“ még nem áll elő; csak azt Ígéri, hogy e czélnak megfelelő ja vitások felfedezésére fog törekedni.

P á r i i, oct. 2. (T u r g o t m a r q u i s f.) A teg nap Versaillesban meghalt Turgot Lajos, Bódog, István marquis egy régi normann családból eredt, 1796 ban sept. 26-án Calvados megye Rons helységében született és XVI. Lajos hires ministerének unokája volt. A st. cyri katona-intézetből kilépve, mint gárda lovas XVIII. Lajost a száz napok alatt Gentbe menhelyére követte, és a Bourbonok visszatértével az első gárda vértes ezredbe mint tiszt lépett, azonban a júliusi forradalom mán ismét elhagyta a katonai szolgálatot. Apósának, Lóban marquis, ajánlatára 1832-ben a pair méltóságra emeltetvén, a legszélső jobboldalhoz csatlakozott, és ezen párt állásban hűségesen kitartó volt Lajos Fttlöp kor

ncicBziyen laaossag remcnyeaKei vau eueive, es hogy Törökország európai főuralmának órája ütött, vagy legalább ütőiéiben van. Minélfogva nagyon jó lesz, ha a szabadelvűek a külügymi niszteriumot, kűlönböztetés nélkül, akár whig akár tory a külügyér, — minden léptén nyomáu éber figyelemmel ellenőrzik. Mert ezen hivatal, hacsak hagyományból is, bele fog a keleti kérdésbe elegyedni, és pedig csaknem teljes bizc - nyossággal állíthatni, hogy czélszerütlen módou fogja azt tenni. Egyptomért szükséges volna minden pillanatban, még az egyesült Európa ellen is kardot rántani s minden kigondolható szövetségre ráállni, mert tulajdonképen Egyptom a mi ázsiai házunknak a kulcsa. Erre nézve se Párisban se Sz. Pétervárott legkisebb kétséget se kellene hagyni; hanem a törökökért harczol- ni több mint őrültség volna, a legroszabb nemű rósz tett volna az ... Ha a török uralom suze rainitássá reducáltatik, ám legyen, hisz ez utón az ottani keresztyének időt nyernek szervezke désükhöz; ha pedig kikergettetnek a törökök Európából, annál jobb, mivel Ázsiában még találnak teljesítendő feladatot. Ha a törökök fö- uralma osztrák véduralom által pótoltatnék, az legjobb lenne , mivel ez föntartaná az oroszokat előre toldásukban , mig más felöl az ottani keresztyének ázsiai és török zsarnokság helyett európai és keresztyén kényuralmat kapnának cserébe. . . . Oroszországot minden esetre távol kell tartani Déltől, vagyis Koustan- tinápolytól; de hiszen ezt Francziaország és Ausztria még nálunknál is elevenebben érzik, s ezen szükséggel koránt sincs indokolva, vagy kimentve egy oly kormányzat fentartása, ami lyen a török . .. Oroszországot, ha ez a csorda el lesz is kergetve, szintoly könnyen féken fogjuk tarthatni mint most, a midőn a török kor mány az észak ellenében használható minden segédeszközt felemészt.

Az „Advertiser“ úgy látja, hogy már jóformán küszöbön áll a keleti kérdés miatti háború. A poiosz kamara elnapoltatása roszat jelent szerinte, s a porosz miniszterelnök és a pénzügyminiszter n/ilatkozatából azt veszi ki, mint ba ezen urak nem tartanák lehetetlennek, hogy a kamara közelebbi egybegyülése előtt oly események fordulhatnak elő, melyek Európa békéjét megzavarhatnák. Nem birjuk eléggé csodálni, hocy Bismarck nem találja elégségesnek azon nagy összeget, melyeket Poroszország ha di kárpótlás fejében Ausztriából, Frankfurtból , Bajorországból, Würtenbergböl és Ba- denből kap, a béke fentartására , ha csak Poroszországra vonatkozólag vétetik a béke. Bismarck a keleti kérdésre is figyelmezteté a porosz képviselöházat. Váljon nem csodálatra méltó-e ez? Hisz Poroszország nem határos szomszédja Törökországnak, hanem ugyancsak jó távol esik tőle, s birtokai sincsenek Keleten,

Cl ICglUUSCUUlA uautt.iv cgj ucäcicöc Aiurcuut

osztrák flig. leányával Mathilde fbguövel már végleg meg van állapítva jövö január elejére.

P á r i s, oct. 3. (Benedetti visszahív a- tása ; N el at on Biarritz ban; Napo le on hg és Walewsky gr.) Úgy látszik, megerősítést nyer, hogy Benedetti már csak azért fog Berlinbe visszatérni, hogy visszahiva- tási iratait benyújtsa. Utóda Sartiges gr. lesz.

— A császár ismét igénybe vette Nelaton tanár segélyét, ki azonban csak néhány órát töltött Biarritzbau és ismét visszatért Párisba. A császár elutazását most oct. 8 ára teszik. — Napo leon hg ismét Havreba utazott. Angolországba szándékozik kirándulást tenni, s jelen akar len ni a reform-meetingeken.

Napoleon kerczeg és Walcwsky gróf legköze lebb Párisba történt visszaérkezését illetőleg megjegyzi a „Times“ párisi levelezője, hogy még soha sem érintkeztek oly gyakran ez urak, mint épen most. Jól értesült körökben összeköttetésbe hozzák ezt oly eshetöleges eseménynyel mely előbb utóbb be fog következni. A levelező nyilván a császár betegségére czéloz.

Páris, oct 4. (Gazdasági állapotok és hangulat.) A „France“ egy kimerítő czikket szentel az 1866 ki aratásnak. Némely ág

— úgy véli — szenvedett ugyan a nedves nyár által, hanem azért a baj nem oly nagy, minta milyennek festették. Ellenben tény az, hogy most „majdnem lázas izgatottság uralkodik Franczia ország minden részében.“ A „France“ hidegvért tanácsol; azt hiszi, hogy a gabna-behozatal leg- főlebb 10 millió hectoliterre fog rúgni és re mélni lehet, hogy e kiadás nem lesz oly aggó dalmas befolyással a pénzpiaczra, mint féltek ; 250—300 iüillió még sem olyan nagy dolog, hogy egy népet, mely nagy gazdagságok közepette él, megrémíthessen. Az árvíz ez aggodalmakat ugyan lényegesen nevelte. Az „cnquete“, mely a franczia gazdák helyzetéről most folyamatban van, szinten nem hat megnyugtatóig* sőt a bajt még érezhetőbbé teszi, miátán nem le hét gyakorlati gyors segélyt várni. Szóval, a lebangoltság és aggodalom a vidéken nagy és a kormány teljes óvatosságát igényli. — Hanem a bürokrata centralismus ily ügyekben rendesen aléltságot tanusit; a hasznos javaslatok is, melyeket a császár nehány év előtt a vizáradások megakadályozására tett, nem lettek kivive.

Táviratok.

Prága, oct. 5. A szász királyné tegnap este I Regensburgon és Eger en át Karlsbadba érkezett. — Königswartban ismét nagy tűz ütött ki.

Prága, oct. 5. A szász király Karlsbadba j érkezett. Porosz őrjáratok jelentek meg a Bo j dcnbacb közelében fekvő határhelységekben és !

szén semleges.

Hirszerint a török kormány a crétai születésű hadügyminiszter elbocsáttatását kívánta.

Kerámiánál, Caneától 3 óránvira, kétnapi csata volt, melynek eredménye nem tudatik.

Hirszerint Törökország megtiltá a crétai fölkelésrőli görög táviratoknak saját országán átküldését.

A crétai nemzeti gyűlés az összes hellénekhez részvételre! felhívást intézett.

A Crétábani angol s franczia consulok a föl kelés irányában elleus ges érzületüek.

Egy orosz hajó érkezett Konstantinápoly elé, az orosz consul részérei utasításokkal.

Az olasz consul egy olasz fregatton Heracliá- ba indult.

Az itteni helyhatóság gondoskodik a Crétából menekült családokról.

Külföldi görögök már 1 millió irtot küldtek Crétába. Hirszerint Europa összes görög közsé- geiban segélyezési bizottmányok alakíttattak. Ibrailai s galaczi görögök 100 000 frtot ajánlottak fel.

Pest, oct. 6.

— Az Eg r ess y szobor ügy tárgyában a nemzeti színházi dráma tagjai f. hó 2-án értekezletet tartottak, bizottmányt választva e czélra, melynek tagjai: Feleki, Leudvay, Paulay, Szerdahelyi és Szigligeti urak lettek. E bizottmány rendeltetése, hogy az ezen ügy körüli teendőket végezze, valamint mindazon lépéseket megtegye, melyek szükségesek ezen nemes czél hathatós felkarolására. A bizottmány a hazai lapokban hivatalosan fogja közzétenni e tárgybani intézkedéseit.

— (Tomory Anasztáz urtól)a következő levél érkezett a „P. N.“-hoz: „Tisztelt szerkesztő ur! Gomba, oct. 4. 1866. A Shakespeare fordítás ügyében hirlapilag történt több reudheli nyilatkozatra szükségesnek tartom végre azon válaszszal szolgálni a tisztelt közönségnek, hogy a vállalat folytatása legkevésbé sincs • általam megakasztva, s azon szégyentől épen nem kell tartanunk, hogy az miattam félbeszakadjon, mig csekély hozzájárulásomat a nagyérdemű fordítók igénybe venni akarják. Csak arra kértem a Kisfaludy-Társaság mélyen tisztelt igazgatóját, hogy a jövő 1867 ik év második felének folytán általam díjazandó hat mü kiadása — miután az eddig megjelent bét kötet példányai úgyis elég nagy balommá nőttek — ugyanazon év sept. haváig halasztassék. Valamint az eddig megjelent 7 kötet fordítási és kiadási költségei pontosan fedezvék, úgy a következőktől sem lesz megvonva általam az anyagi segély. Még az nem nagy baj, ba három év he