Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

vvuj v^iuaj uwuvui mj -——vagy fölöäleg; de ez sem nagyobb mértékben, mint p. Büttger sokat dicsért „Byronjában. Továbbá a kiválogatást is helyeselhetjük, mert nem a legkönnyebben fordít hatók at szemelte ki, hanem köiülbelöl a legszebbeket, figye'emmel a költő többoldalúságára. Vannak itt népdalok, néprománczok, leiró versek, humoristikusok, elégiák , szerelmi és bordalok, természetképek, dytbirambok, csataénekek és hazafias ódák, szó val, e kötet jól képviseli Petőfit, habár a ma gyár tősgyökeres eredetiség, a nyelv élénk színei, bája és ereje még egy igazi költő által sem adhatók vissza idegen nyelven.

A mi czélunk most, e költemények mellé csa tolt ezikkek és jegyzékek nyomán, fígyelmez tetni a nagy közönséget, hogy Petőfink szelleme mily elismerésben részesült az idegen földön.

A füzet XV-ik Károly svéd királynak, ki ma ga is,költő, és a művészetek barátja, van ajánlva. Átalában minden Petőfi fordítást Kertbeny nagy befolyása, kitűnő férfiaknak ajánlott, hogy ezzel is utat törjön a költő hírnevének. Megle hét „tolakodott“ egy kicsit, (a mi szemérmes magyar felfogásunk szerint), de mindegy, a hátrány az övé, a haszon a mienk.

A könyvet a költő tázlatos életrrajza nyitja meg. Ezt a magyar olvasó jobban ismeri,semhogy adatait ismételnünk szabad volna. Annyit mondunk csak, hogy Kertbeny jó forrásokból merített, többnyire Gyulai Pál nyomán ment, megismerkedett a Petőfi születését és halálát illető njabb fölfedezésekkel is, s ha a jellemzés néhány vonását eltúlzá, ezt, mint észrevehető, azért

tévé, hogy annál mélyre hatóbb képet állítson a német közönség elé.

Látszik, hogy szeretettel foglalkozik költőjével ; azért-e, mert barátja volt, (mint mondja és dicsekszik vele,) vagy mert a külföld előtt igy egy nagy szellemhez kötheté nevét - nem tudjuk ; de akármilyen legyen is az indok, törekvéseinek érdeméből az keveset vonhat le.

„Élete maga is egy költemény!“ — mondja.

Egy 20 éves ifjú Debreczenböl gyalog jő Pestre, hogy a világot meghódítsa. Zsebében három huszas, kezében vándorbot, testén kopott ruha, s e ruha alatt egy csomó költemény. így közeledik a magyar költészet géniusza a magyar értelmiség székhelyéhez. Vörösmarty ajánlatára a „Nemzeti kör" (mily más ez a mai nemzeti kör) adja ki verseit, később egy nap arra ébred föl, hogy Magyarország legnépszerűbb költője. Három évig uralkodik elismerés és Ünnepelte tések köít, élvezi a dicsőséget, szerelmet és családéit búját; majd a szabad szellem lázával Üdvözli a mártinsi napokat ; bele dalol a csa tákba: harczolni megy a függetlenségért Bemhez, hogy 25 éves korában, ifjúsága és lángelméje virágjában nyomtalanul tűnjék el a csaták vészes füstgomolyai közt és Üstökösszerű pályá ja regévé váljék a nép ajkán. Valóban ez az élet maga is egy költemény!

Kertbeny följegyzi a költő minden müvét, a mit csak az versben és prózában irt. Áldott termékenység lajstroma ez. Közli egy eredeti né metséggel irt levelét is, melyet arczképe ügyében Tyroler rézmetszőhöz irt, s egyúttal e pontnál azt is megtudjak, hogy költőnknek egy

arczképe a brüsseli „Collection Deron“-ban is megjelent, hozzája nyomatott franczia életrajz zal.

A második czikk Kertbeny viszonyát tárgyaz- za Petőfivel, ki egy spanyol idézete szerint : „ép oly magasztos volt gondolataiban, mint csekély a szerencse javaiban.“

E czikk Petőfi kedvéért igaztalauságon kezdődik az előtte való magyar költészet ellen. „A középeurópai irodalomban növekedve — úgy mond — nem sok élvet találtam a magyar költőkben, s müveik úgy tűntek föl előttem, mint már másból jobban megirottak. E boráczi ódák, pindari hymnuszok, scbilleri balladák, ublandi románezok, legfölebb is magyar bajuszszal ellátva,természetesen tetszhettek egy szolgabirónénak vagy urasági írnoknak,de nem annak, akinek ma ga Horácz és Pindar sem nagyon tetszik, (amivel ngyan nincs mit dicsekedni l) s ki Tassot, Schillert és Uhlandot eredetiben ismeri.“ Sajátszerü ! Mintha nem létezett volna már Vörösmarty hatalmas költészete, nem is említve Csokonai költeményeit, Kisfaludy Sándor regéit, Czuczor friss kecses népdalait. Nagyot téved Kertbeny, ha a magyaros költészet első nyomait Lenau és Beck Károly német költeményeiben látja. Azok álma- gyarságok, német alakok magyaros bajuszszal. De hagyjuk a megrovást, s mondjuk el inkább, hogy egy nap Kertbeny az akkor megjelent „Versekében egy lapra nyitott, s azon elolvasá az „Ez a világ a milyen nagy“ dalt, mely elbá- jolá. Következik egy regényes jelenet. Kertbeny azt kérdi egy mellette ülő idegentől: „ki ez a Petőfi ?“ »Egy lump — feleli az idegen — ki nem

tud okosabbat tenni, mint hogy verseket farag.“ Ebből vita támad, mig végre kiderül, hogy Petőfi ismeretlen gyalázója nem más, mint maga Petőfi. így ismerkedtek meg, mely ha való, elég érdekes adoma. De mit adott akkor Petőfi a ver sekre? 0 színész óhajtott leuni. Szerencsére megbukott, hogy egészen a költészet hőse legyen. Kertbeny leírja a költő későbbi környezetét, a fiatal szép talentumokat, kik körülte, mint planéta körül a bolygók, forogtak. Leírja szobáját is, melyben Beranger és Csokonai müvei diszi- ték az asztalt Különben ismeré ö a többi köl töket is jól, több nyelvet értett, s szerette Byront, Hugo Victort, Shelley t, Burns-t, Sand-ot, Uhlan dot, de legkivált Berangert és Heinet E két nagy költő épen úgy szerette öt később, de ez örömét Petőfi nem érheté meg életében.

1845. őszén Franki „Wiener Sontagsblätter“- jében Petőfi „A lopott ló“ czimü költeménye jelent meg D n x Adolf fordításában. Petőfi örült neki, s azt mondá: „még szebb németül, mint eredetiben.“ Midőn több ily fordítása is napvilágot látott, Kertbeny ajánlá, hogy Duxot föl kellene hívni az egész gyűjtemény kiadására- Kertbeny irt e végett, könyveket küldött Duxnak, s 1846-ban Bécsben Mörschner et Prandel-nél 30 dal jelent meg e czimmel: „Gedichte von Alexander Petőfi.“ E szerint Petőfi legelső fordítója D n x A., de Kertbeny a világért sem hagyná el e pár szót: „az ő legbensőbb befolyása folytán.“

Petőfi egy este azt mondá neki; szeretné, ha nemcsak Magyarország, hanem az egész világ megismerné öt. Kertbeny megígérte, hogy ha

íróvá lesz, azon fog működni. És csakugyan 20 éven át törekedett, hogy ez Ígéretét teljesítse.

Kertbeny 1846-ban külföldre indult, s a búcsú alkalmával Petőfivel egy hosszú monologot mondat el, melyből kitűnik, hogy Petőfi mily büszkén gondolt a magyar népre, és arra, hogy ö a magyar nép képviselője, s a távozót is arra inté, hogy bárhová menjen is, maradjon magyar, mert i nnak lenni nagy büszkeség! Többé nem látták egymást.

Egy hét múlva Füreden az öt világrésznek induló ifjúhoz — e czikk szerint — igy szólt Deák Ferenez: „Jó, utazzék öu, mert ennek nagy baszna 7an- De ne menj en messze, mert Magyarországnak szüksége'lehet arra, hogy fiai kéznél legyenek. Ki tudja, mi következik ! Nemzeti hivatását jobban betöltbetné ön, ha a helyett hogy Khinát és Ausztráliát bevándorolná, megkisérlené az enrópai irodalmakban hatni. Ha ön Vörösmarty vagy Petőfi némely dalát oly jól fordítja le, hogy azok külföldön is népszerűekké válnak, akkor mint magyar többet szolgál honának, mintha nemzetünk származását a japánoknál kutatná.“

És Kertbeni — a mint írja — Európában maradt, nyugat müveit országait átutazva, és min denütt felolvasásokat tartva — Petőfiből. Hogy az elhintett mag után mily aratás követ kezett: közelebbi czikkünk fogja föltüntetni.

IV 710 J?-