Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Ez a fölfogás nem lehet valami nagy veie- ménynyel se Szemmelveisz, se a jövendő gene- rácziók műveltségének értékéről. Ez azonban nem a Szemmelveisz Fülöp és nem is a jövendő nemzedék hibája. — A másik közlemény egy «megrovási kaland» a belügyminiszternek, a miért megengedte, hogy egy Popala nevű úr Petőfi-re magyarosíthassa a nevét. Hogy Popala úr valamivel olcsóbb nevet is vehetett volna a koronájáért, az bizonyos, de lia ezt vette is, nem követett el vele semmi jogtalanságot. Ke- gyeletlenséget se tudunk kihámozni a dologból. A belügyminiszter megengedte ezt a névváltoztatást, mert bizonyára úgy okoskodott, hogy Petőfi Sándort nem a neve tette halhatatlanná, hanem ő tette a nevét halhatatlanná. Ha az adta volna neki a költői erejét, hogy Petőfinek hívták, akkor pláne örömmel üdvözölnők Popala urat, a ki ezt a talizmánt magához váltotta. Csakhogy azt, a mi a Petőfi nevét a csillagok magasságába emelte, nem lehet ezen az úton megszerezni. Azt nem a belügyminiszter adja, hanem a jó Isten, ő is csak évszázadokban egyszer. Fölösleges tehát attól félni, hogy az új Petőfi megtépázná, vagy magára

öltené az örökkévaló Petőfi dicsőségét. Még ha véletlenül Sándornak hívnák is és szintén Kiskőrösön született volna is: akkor is mindenki tudja, hogy nem ő írta a Talpra magyart és nem az ő szobra áll a Dunaparton. Legalább az, a melyik most ott áll, még nem az övé!