Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Da bárha sírba szálltam itten,

Embergyülölő még se lettem,

Oly bölcs sem, ki zordsága által Meghasonlék önszázadával.

Azur eget ha tán gyász-színbe’ látok S lelkemnek é rvkor elborulna kedve : Nézzétek ei árnyamnak, jó barátok !

De profundis!, hisz el vagyok temetve.

De profundis ! Lázár kiálta,

Sírbolt mélyén aludva el,

Mig öt csodás erőivel Föltáinasztá a jók barátja.

Barátimat év végin meghívom,

Csöndben ülendő istentiszteletre,

S elhagyom okkor Lázárként sirom,

De profundis !, hisz el vagyok temetve.

Lörinczi L. Zsigmondi*)