Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

jutott a túlsó partra; ám azért konokul ott maradt, estig hordta a vizes ruhát.“ — Orlay pedig pápai tanuló korából mond el egy hasonló esetet, amely vakmerő vállalkozásaira vet éles világot: (1. Ferenczy Petőfi Életr. L. 53.) „1832-ben julius 8-ikán teljes napfogyatkozás volt. Fél hét és fél kilencz óra közt, midőn a tanulók mindnyájan a város végére mentek ki, hogy teljes pompájában láthassák a tüneményt, amint a nap tányérja fogyni kezdett, Petőfi föltette magában, hogy teljes elfogytáig le nem veszi róla a szemét s csakugyan, Orlay intése daczára állandóan rászögezte a szemét. De mikor az első sugár kilövelt, elvakulva csapta szemére kezét s egész hazáig karon kellett hazavezetnie őt Or- laynak. Szemei csak napok múlva szűntek meg káprázni s a ballal sohasem látott többé egész tisztán.“

... A fiatal sas a napba nézett, büszkén, kihívón ... Az ég sugaras királya elkápráztatta vakmerő szemeit, de lelkében ott maradt a nap képe, az a csudálatos sugárforrás, mely egy nemzetre öntötte onnét beszívött aranyát s egyj egész világ poézisét világította be!