Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

hidy, akkor már Szabó-féle házat jelöljék meg emléktáblával, ö maga kezdte a gyűjtést s rövid időn száztíz forint gyűlt egybe, amelyen Geren- day Györgynél meg is rendelték az emléktáblát. 1 1867. október 13-án leplezték le ezt az emléktáb- ! lát azon a téren, amely ugyancsak Reményi in- diíványára, Petőfi-tér nevet kapott.

Huszonkét hónapos volt Petőfi Sándor, mikor Félegyházára került.,,Nyurga, barnás, vézna gyereknek“ Írják le a „Sándor gyereket“ s föl- jegyzik róla, hogy a ház előtt szeretett a pajtásaival a homokban játszani és sokszor rohant el vesszőparipáján pajtásaival a téren át. Mintha általhangzanék az évek ködén:

„Gyi lovam . . . gyi betyár . . .

Cserebogár, sárga cserebogár . .

l'.s visszasír a nóta, a „Szülőföldemen“ i uíjÍsó strófája, melyet Petőfi 1848-ban, Félegy- iiázán irt s amely bucsuüdvözlete a gyermekkori évek kedves tanújához, amelyben régi, édes emlékei újra éledtek.

i

, Megkondul az esteli harangszó, |

•, Kifáradt már a lovas és a ló

Haza megyek . , . ölébe vesz dajkám,

Az altató nóta hangzik ajkán Hallgatom s fél álomban vagyok már . . . „Cserebogár, sárga cserebogár . . .“

Ott van a téren a Szent János kútja, ahová vesszőparipáján ellovagolgatott — hja „lovam inni kiván!“ — meg vissza, íüziasipot fújva, amelyet az öreg Fazekas bácsi fabrikált neki, meg a [. maga unokájának, Gergelynek.

így teltek a gyermekkor szép napjai Félegyházán. Nagy néha kimentek a fiuk vagy az öreggel, Vagy egy legénynyel a vásárba, néha tovább is, ki a tanyákra, szállásokra, ahol a végtelen * róna először ölelkezett össze a gyermeklélekkel, hogy sohase bocsássák el többé egymást, együvé forrva maradtak egy egész életre — Petőfi lelke, meg a róna.

Akaratos egy fiú volt a Sándor. Nem egykönnyen volt kapaczitálható, sőt ugyancsak falra hányt borsó volt a jó tanács nála. Makacs volt éfc sokszor engedetlen. De Petrovics gazdát sem olyan fában ringatták, amely túlságosan puha. Egy-egy odavetett komor vagy zordon szóra Sándor megjuhászkodott és hamar letörtek a szarvai. Egy az öreg Petrovics mészárszékében alkalmazva volt legény, Töri József beszéli 1827- böl, hogy „a kis Sándor apja nevenapján kő*

; szönfö-verset mondott s midőn elvégezte, apja l szemeiben könyek csillogtak. Nem bánta aztán a gyerek beszélgetéseit.“ Mindez adatokat Pásztor F'erencz mondja el Petőfi gyermekkori lak- I helyéről.