Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
a kinél nyomorult kamrácskában húzta meg magát, egy sánta szék, egy rozoga ágy, meg egy boglyakemencze társaságában. Ablaka előtt haladtak el a temetési menetek, melyek gyászénekei behallatszottak a szobájába. Innét datál az a szivet megkapó verse, hogy »Temetésre szól az ének . . .« És akárki volt az, a kit temettek, »nem földi rab — nála százszorta boldogabb /« Világfájdalmas ifjú poéta barátaim, ré- gente a szivükbe mártották a költők a tollat s érezték, a mit dalolnak. A fellábadt beteg eljérogatott a Fogasné protekcziója folytán a színházba, majd, lábra bírván már állani, nekiindult a havas esőnek, a szélnek, a sárnak, a fergetegnek s — elérkezett, — a jó Isten tudja csak hogyan ? — Pestre . .. Ennek az ut®ak a legendája, hogy este a csárdában mulató betyárok a sutban fekvő költő nótáját danolták s ez a dal adott erőt Petőfinek a további vándorútra ! Pesten az irodalomnak élt, fölkereste Vörösmartyt s egy kötet verset adott át neki kiadás végett. Vörösmarty apai szeretettel ölelte magához az ifjú költőt és a Nemzeti Körrel kiadatta a verseket. Petőfi szive azonban mégis visszafájt a világot jelentő, de világot is bolonditó deszkákra. Még egyszer föllép - ^ 1844-ben Egressy Gábor jutalomjátékául á »Szökött katonáit választotta. Gergely»Kovács* énekes szerepét Lendvay, Egressy Gábor a szabólegényt adta. Petőfi Gcresi nótáriust;.játszotta benne. Nem tetszett. Zavarba jött, halk hangon beszélt, motyogott, nem hallotta a súgót, később még jobban belezavarodott s a helyett hogy : »Hát Julcsa kisasszony a menyasszony ?« azt mondta : »Hát Gergely urfi a menyasszony ?... akarom mondani Julcsa kisasszony a vőlegény ?...«, mely nyelvbotlását a jelen volt egyetemi ifjúság jóakaró, de nem tulhangos kaczaja kisérte, némelyek tapsoltak is, hogy kirántsák zavarából a kedves poétát, a kinek verseit akkor már széliében szavalgatták, első sorban az egyetemi polgárok. Ez a végső föllépés október 12-én volt. Szinlapja ma is a Nemzeti Színház birtokában van, Petőfi mint műkedvelő van jelezve rajta. Ezzel a föllépéssel aztán búcsút is mondott a színészetnek. Nem énekelte többet, hogv < Hát addig is, mig újra elzárt Menyországomba léphetek, Isten veled, színészi élet, Kalandok — Isten veletek!
