Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Meg is tapsoltak benne. Márczius huszon- harmadikán volt ez a jutalomiáték, 1843-ban. Tíz forint volt a szegény jutalmazandó összes osztaléka! Játszott <5 még Kecskeméten más nagyobb szerepet is. »Miez Bán «-ban Demetert, a »Korszellem«-ben pedig egy uracsot s ebben a szerepben kómikai talentumról tett bizonyságot. Jól mulattak rajta. Kérdés, mondja az öreg Szigeti, nem komoly volt-e az a szerep ? Sokat ir. Fehérvárott egy külső utczában lakott s halottak napján meglátogatta egy elhalt pályatárs, valami Erdős nevű színész sírját, s mint Szuper mondja, erről verset is irt. Nem találom sehol. Költeményben sírta el Megyery halála fölött való fájdalmát is. A Nemzeti Színház nagyjai közül legtöbbre becsülte Egressy Gábort, a kihez meleg barátság fűzte. Csapó Etelka iránt érzett ideális rajongása egész költemény-cziklust inspirált. Sírjára hervadhatatlan virágokat ültetett, a Czipruslombo- kat. Ennek a leánykának örökké tartó sir- virágai vannak. Egyszer ez az ideális vonzalom csaknem duellumba keverte. Estenként járogatott ki a temetőbe s mikor Pákh lakására ért, ott ült Sükey, Czakó s még valaki. Pákh megkérdi tőle : — Honnan jösz ? Mire egy siri mély hang feleli: — Etelke sírjától! Petőfi majd hogy meg nem ölte. Alig tudták békességben elsimítani a dolgot. Az ideáljaival nem engedett tréfálni. így volt a színészetnél is. A kit megkedvelt, azt istenitetté. A kit gyűlölt, azt nem nézhette. Emléke nincs, hogy valamelyiknek udvarolt volna, vagy szerelmes lett volna a társaság akármelyik nőtagjába. A közönség közé igenis el-eltévedett tekintete, de ha lelke meglobógott is, a fütetlen szoba, a Némethy Gyurival közösen birt két forintos ágy meg az éhség ki-kiábránditották. Legalább egy időre. Hiszen a költő még — a borsón is szépet álmodik ! Ugyám, ha lett volna borsó ! Nem rajta való áknodásra használták volna, hanem főzeléknek. Szuper beszélte, hogy egy fiatal diákgyerekből lett segédszinész egyszer kapott onnanhazulról valami ennivalót. Összegyűjtötte barátait, nem kis számmal, köztük Petőfit és Szupert s honoratiornak az ügyelőt. I
