Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

578

TANULÓK LAPJA

35. szám.

IRODALMUNK JELESEI.- ARCZKÉPCSARNOK. PETŐFI SÁNDOR

(1823-1849.)

Petőfi 1823-ban Kis-Kőrösön született. Atyja, István, jómódú mészáros volt, kit azonban különféle csapások később elszegényítettek. Fiát Félegyházán, Kecskeméten, majd Selmecz- bányán neveltette. A tüzes vérü gyerek azonban nem birt az iskolai fegyelemmel összeférni, rósz bizonyítványt kapott, mire atyja elkeseredve, levette róla kezét. Petőfi kóbor életet kezdett, megfordult Pesten, hol a színháznál tett apró szolgálatokat, elkerült Sopronba és katonának állott. Ezrede Károly- városba vonult s a beteges ifjat elbocsátották. Haza ment, majd (1841) a pápai kollégiumba iratkozott be, hol megismerkedett Jókaival és Orlai Somával, a későbbi festővel. Az önképzőkörben többször sikert aratott s A borozó ez. versét Bajza az Athenaeum- ban kiadta. De a színészet iránt való lelkesedése nem hagyta nyugodni ; színésznek csapott fel s «Borostyán» néven szerepelt. így jutott Pozsonyba, hol egyéb kereset híján az országgyűlési tudósítások másolásával tengette életét (1843). Majd ismét színészekkel kóborolt s Debreczenbe került, honnan egy sanyarú tél s betegség után, zsebében költeményei, lelkében a remény utolsó szikrája, gyalog Pestnek vette útját. Egyenesen Vörösmartyhoz ment, ki szívesen fogadta s verseinek kiadót szerzett, így látott napvilágot Petőfi első gyűjteménye (Versek 1842—44, Buda 1844). A költőnek lett neve és pénze, sőt hivatala is. Vachott Imre az Életképek mellé segédszerkesztőül fogadta, s Petőfi nyugodtabb helyzetében serényen tanulni kezdett s kiválóbb franczia, angol s német

költők munkáit olvasta. Költeményei egymást érték ; a közönség, különösen az ifjúság rajongott érte. Pestről gyakran kirándult a vidékre és ez időből valók üti jegyzetei, melyekben egyéniségének hű képe és szokatlan humora tükröződik. 1847-ben végre megnősült, nőül vette Szendrei Júliát s vele boldog

családi életet élt. A forradalom azonban, melynek hive volt s a mely az ő Talpra magyarjával nyilt meg, kiragadta a házi élet csendjéből. Bem seregéhez csatlakozott és 1849. julius 31-én Segesvárnál elesett.

A roppant népszerűséget, melyre emelkedett, több ok magyarázza. Már kalandos élete és titokzatos eltűnése is érdekes egyéniséggé tették s e mellett lelki tulajdonai is nagyban egyeztek korának szabadságszerető és szenvedélyes ifjúságával. Ehhez járult, hogy költészete erősen sajátos, eredeti egyéniségét tükrözteti s egészében s részeiben mély kapcsolatot tüntet föl Petőfinek költői benyomásokban és mozzanatokban gazdag életével. Látjuk benne az ábrándos gyermeket (Gólya), a nyomorral küzdő katonát (Kuppis Vilmoshoz), a hazatérő obsitost (Két vándor), a nyomorgó ifjat (Egy telem Debreczenben, Távolból), szabadságért rajongó költőt, ki előre megérzi a bekövetkezendő vihart (Véres napokról álmodom) és megjósolja halálát (Egy gondolat bánt engemet). Megcsendül benne szenvedélyes hazaszeretete (Honfidal, Erdélyben, Magyar vagyok, A magyar ifjakhoz, Rákóczi, A magyarok istene, A ledőlt szobor), családja iránt való odaadása (A jó öreg korcsmáros, Füstbe ment terv, István öcsémhez), megjelennek szülőföldjének, az alföldnek kitünően rajzolt képei (Az alföld, A Tisza, A csárda romjai,