Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Petőfi egy kiadatlan költeménye. Majláíh Bélától, a nemzeti ruuzeum érdemes könyvtámokától, veszszük a következő levelet: Tisztelt Barátom ! Becses lapoddal örökségként vetted át megboldogult Pákli Alberttól azon kegyeletet is, mely mindnyájunkat nagy költőnk Petőfi Sándorhoz és emlékéhez köt. Eme kegyeletnek — mit a «Vasárnapi Újság» oly hűségesen ápol — sok oly becses adatot köszönünk immár, mely kegyelet nélkül ez adatok talán végképen is elveszve, homály fedné most is, mi lyrai költészetünk e nagy szellemének kivált utolsó éveire, s lantja húrjainak azon rezgéseire vonatkozik, melyeket mint utóhangokat hallhatunk most, midőn azt hittük, hogy kobzának minden dalát érzi, ismeri már nemzete. Pedig nem úgy van! E kegyelet bátorított föl engem arra, hogy jelen soraimmal fölkeresselek, s a következőkről értesítve, egy homokszemmel én is hozzájáruljak azon adatok bővítéséhez , melyek bármily csekélyek legyenek is, de ha Petőfi Sándorra vonatkoznak, becses lapod hasábjait azok elől el nem zárod, mert tudod, hogy olvasóközönséged érdekkel fogadja a mozzanatot, mely költészetünk ez ihlett apostolának lelkébelátni enged. Nehány hét előtt Petőfi István hagyatékából, testvérének Sándornak kéziratai örökség gyanánt a magyar nemzeti muzeum könyvtárára szállottak. E kéziratokat, leltár szerint, számonként átve- vén, azok a könyvtár Széchenyi-teremében elhelyeztettek. Az átvétel után nehány napra a «Petőfi- társaság» küldöttsége: Jókai Mór, Lauka Gusztáv és György Aladár urak a kéziratokat egyenként megtekintvén, a költemények között olyanokat nem találtak, melyek már közölve ne lettek volna. Én ez iratokat a «Magyar Könyvszemle» számára feldolgozandó, újra átnéztem; s a tartályul szolgáló bőrszekrény aljára helyezett gyapotréteget fölemelvén, az alatt találtam egy szinehagyott, vörös barna vászonnal bevont, nagy nyolczadrét alakú elrongyollott könyvtáblát, melyben nehány széttépett, részint ónnal, részint tentával beirt papírdarabon kivül, még egy huszonhat centiméter hosszú, 21 centiméter széles negyedrét iv lap volt, mely számozva nem lévén, jegyzékbe sem foglaltatott, s valószínű, hogy az az átadó figyelmét is elkerülő. Ezen a lapon Petőfi Sándornak sajátkeziileg,
