Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
2 KESZTHELYI HÍRLAP 1909. február 7. Julia-major. Valahányszor utam Ujmajoron vezet keresztül, valahányszor látom azt az egyszerű, fehérre meszelt, ódon épületet, melyben ezelőtt 80 évvel a szabadság és szerelem láDglelkü dalnokának, a mi örök dicsőségünknek és büszkeségünknek, Petőfi Sándornak a hitvese, Szendrey Julia született: szivem mindannyiszor elszorul és lelkem mindannyiszor önváddal és szomorúsággal telik meg, ha rángondolok, hogy ez a nevezetes épület még ma is jeltelenül áll s hogy még egy szerény emléktábla sem hivja fel reá figyelmét a kegyeletet nem igen ismerő jelenkornak. Gazdag és szegény, müveit és műveletlen ember ügyet se vet reá, hogy miféle épület is az ? A juhász egykedvűen, fütyö- részve hajtja el mellette nyáját, a kanász káromkodva terelgeti előtte falkáját. Pedig ha tudnák, hogy milyen nevezetes épület az, ha csak sejtenék is, hogy egy nagy . lélek, a Petőfi lelkének a másik fele avatta születésével szent hellyé azt a házat, — hát kalaplevóve, áhítattal haladnának el mellette, mint az igazhivő muzulmán a Gfülbaba sírja mellett, mint ahogyan ón megyek el mellette, mint ahogyan ón térek be ódon falai közé, valahányszor utam arra vezet keresztül. Sokszor megfogadtam már, hogy nem törődöm vele, hogy nem lépem át küszöbét és nem izgatom fel magamat fájó gondolatokkal ; de tudja Isten hogyan van, mindenkor valami megmagyarázhatatlan erő vonz feléje és nyűgözi le elhatározásomat, akaraterőmet, S amint átlépek vásott küszöbén, lelkem varázslat alá kerül. Feltűnnek és elvonulnak előttem a költőkirály s a volt ujmajori egyszerű gazdatiszt leánya szerelmének küzdelemteljes napjai, fülembe csengnek Petőfi lantjának ez időben született örökbecsű dalai s a kétség és bizonytalanság tengerében vergődő szerelmes leányka leveleinek panaszos hangja és naplójának siralmai . . . S e varázslat hatalma alatt összejárom az ódon épület minden zegét-zugát. Megmegbámulom azokat az időbarnitott, kormos gerendákat, a melyek alatt szorította vég- hetetlen boldogsággal és szeretettel anyai szivéhez Szendrey Ignácnó szül. Gálovits Anna szerelmének első gyümölcsét, a kis Júliát s a melyek alatt gőgicsélte első szavait az a leány, aki 20 évvel később a büszke Petőfit hódította meg lelkének és szavának hatalmával és midőn ihletetten szegzem tekintetemet a szobák vásott padlóira, a melyeken járni tanult- az a kis csöpp teremtés, aki 20 évvel később annyi mérhetetlen boldogságnak, de egyszersmind boldogtalanságnak és fájdalomnak is lett osztályosa, — akkor annak az épületnek mostani, egyszerű, de becsületes lakói nem tudják elképzelni, hogy mit bámulok ón azokon a kormos gerendákon és kopott padlókon ? . . A múlt ősszel is arra jártam. Akkor is betértem az érdekes házba. Az a megmagyarázhatatlan varázslat ismét hatalmába kerített. Mikor kijöttem a házból, nem tudtam tőle azonnal megválni. Leültem a fenyő- és jegenyefákkal szegélyezett gyönyörű grófi áléban, mely a ház előtt vezet el. Szivem tele volt fájó érzéssel, agyam borús gondolatokkal. A sárguló falevelek ölembe hullottak, figyelmeztetve a múlandóságra. S a mint igy révedező szemekkel néztem azt az ódon épületet, melynek egykori hires lakója már ott porladozik a kerepesi temető egyik csendes sírjában, ön- kényteleuül ceruza után nyúltam zsebembe és megírtam róla egy tárcát, mely a Keszthelyi Hírlap 1908 okt. 18-iki számában jelent meg. A tárca Keszthely város hölgyeinek volt szánva, a kiknek figyelmét felhívtam a nevezetes épületre s arra kértem őket: indítsanak mozgalmat a háznak emléktáblával leendő megjelölése és Ujmajornak Julia-njajorra leendő névváltoztatása érdekében. Az eszme süket fülekre talált és a feledés homályába sülyed, mint sok más eszme, mely a Keszthelyi Hírlap hasábjain látott napvilágot, ha az a tá: ca dr. Ferenczi Zoltánnak, a Petőfi-Társaság nagynevű alelnökének kezébe nem kerül sha Szendrey Julia születési bejegyzésének és szülőházának fényképfelvételeit egy kis cikkecske kíséretében el nem küldöm a "Vasárnapi Újságnak. Néhány nap múlva a következő tartalmú levelet kaptam: lisztett Uram/ Fogadja a Kesztheljd Hírlap szives megküldéséért legmelegebb köszönetemet. De egyben legyen szabad kérnem Szendrey Julia hiteles keresztlevelét. Előre is legmelegebb köszönettel maradok igaz híva : Ferenczi Zoltán. De irt Kéry Gyula, a Petőfi Társaság titkára és a Petófi-ház gondnoka is. Közérdekű ügyről lévén szó, talán nem vétek az illemszabályok elldn, ha az ő levelét is leközlöm. A levél igy hangzik: Jgen tisztelt Urarq ! Nagy érdeklődéssel olvastam a becses cikkét Szendrey Júliáról s ennek kapcsán azzal a kéréssel fordulok hozzá: szíveskedjék a Vasárnapi Ujság-nak rendelkezésére bocsátott fotográfiákat, valamint Szendrey Julia anyakönyvi kivonatát a petőfi-Jjáz-nak átengedni, hogy itt kegyelettel megőrizhessük. Hálás köszönettel vesszük, ha t. doktor ur mindazt, ami Szendrey Julia keszthelyi emlékét őrzi, hozzánk juttatná. Egyúttal igen lekötelezné a Petőfi Társaságot, ha szíveskednék velünk tudatni, kihez forduljunk, tjogy Szendrey Julia szülőháza emléktáblává/ rgegjelöltessék és az Ujmajort az ő erglékjére Ju/ia-majorra kereszteljék ? Szives értesítését és támogatását kérve, kiváló nagyrabecsüléssel vagyok készséges tisztelője: Kéry Gyula. Ez a két levél arról tesz bizonyságot, hogy a Petőfi Társaság érdeklődése fel van keltve, sőt hogy meg is akarja valósítani a szép eszmét. Csak a tulajdonosnak, Festetics Tassilo grófnak engedélye szükséges hozzá. . No ha csak ettől függ, akkor nincs akadálya a szép ügy megvalósításának. Hiszem, reményiem, sőt tudom, hogy a minden szép és nemesért érdeklődő főur készséggel fogja reá az engedélyt megadni. Festetics György ezelőtt száz évvel kalaplevóve fogadta kastélya előtt a helikoni ünnepélyek vendégeit: Kisfaludy Sándort, Csokonayt és Dukai Takách Juditot. A Georgikon nagynevű alapítójának dédunokája : Festetics Tassilo gróf sem lesz szűkkeblűbb és n«m fog akadályt gördíteni a magyar nemzet egyik tündöklő csillagá- uak, Petőfi Sándor szive bálványának: Szendrey Julia emlékének méltó megörökítése elé. Csak az a nemzet számíthat tartós életre, a mely nagyjainak emlékét kegyelettel őrzi szivében. S ha majd Szendrey Julia iránt is le lesz róva a kegyelet, az elismerés és hála adója, a rovásról egy vonást ismét letörülhetünk s ón boldog leszek, hogy ehhez csekélységgel én is hozzájárulhattam, Dr. Csák Árpád. FARSANGI ROVAT. Estély. Az Ének- és Zenekedvelők Egyesülete a múlt hétfőn, szépen sikerült házi-estélyt rendezett a Hungária-szállodában. Az estélyt hangverseny nyitotta meg. Az egyesület tagjai a Vízi Rózsa és a Zene Dicsőítése c. énekeket adták elő. Ezután Eckhardt Vilma kisasszony az Egy Napos Asszony cimü rendkívül szellemes és mulattató monológgal tartotta a közönséget állandó, jóizü derültségben. A nagyon nehéz, sokoldalú szerepnek, az ügyes, temperamentumos szereplő pompásan megfelelt. A humoros jelenetekben bővelkedő előadás harsogó kacagásokra fakasztotta a jelenlevőket. Az igazi művészi képességekkel megáldott előadót a közönség rokonszenves, zajos ovációban részesítette. Ezután Szeless Jánosné ült a zongorához. Dr. Simon Ernő hegedűvel lépett a színpadra. Eckhardt Antal pedig a harmonium mellett foglalt helyet. A Tann- hauser-operából adtak elő egy triót igen magas művészi készséggel, bámulatot keltő precizitással. Szeless Jánosné kiforrott művészetét, játékának csudás technikáját nagy figyelemmel élveztük. Dr. Simon Ernő virtózitásának nem először adózhatunk. Eckhardt Antal univerzális zenetalentumát dicsérgetni ma már meghaladott, sablonos dolog lenne. A zeneművészet legmagasabb fokát felérő előadást szűnni nem akaró taps-orkán követte. Ezután végtelen kedves jelenetben gyönyörködtünk. Két fiatal, bájos leányka : Győri Ilonka és Párkányi Ilonka lépett a pódiumra, hogy elénekelje a Náni és a Fáni cimü tréfás kettőst. A leánykák két, vén kisasszonyt alakítottak, régi divatu, antik kosztümökben, nagy ékszerekkel. A leánykák fiatalságával arógi módi öltözékek mulattató ellentétben állottak. Náni és Fáni igen kellemes zenéjü énekekben szomorú vón- leányságuk fölött sóhajtoztak, s epekedtek a férjhezmenés után, ódát zengtek a kávéhoz, s korholták a férfiak hűtlenségét, Igazán régen hallottunk ilyen jóizü, diszkrét, szórakoztató előadást. Vége-hossza nem volt a tapsnak, a mivel a szereplő kisasszony- kák ügyességét jutalmazták. Végül az egyesület tagjai jóizü magyar nótákkal kedveskedtek. Előadás után reggelig igen jó kedv között folyt a tánc.
