Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

gróf nagy nyárfáiról zsemlye potyogott bele s úgy tele volt az egész rét virággal, hogy midőn estve hazamentünk, az egész város szép leányainak homlokát tele fontuk vele !

iviinö kor! minő élet! mennyi igézet! Pedig akkor még nem is reméltük, hogy néhány év múlva a szabadság hajnalpirja futja be az országot, s hogy mi südő diákok minden ellenállás nélkül megyünk be a grófi kastély fegyvertermeibe s ott

kötjük oldalunkra az óriás fringiákat, me* lyek nagyságra nézve felértek a hóhér pallossal!

A tanulók közt meg voltak a választottak; egyik gyönyörű novellát irt a képzőtársulat érdemkönyvébe, a másik szép költeményeket.

Az idősebbek közt a tejszín arcú, hosszú, szőke hajú Jókai Móric; Szűcs Daniel, Petries Soma, aki utóbb neves festő lett; Áts Károly, Kalmár József, a zord, sötét arcú, torzomborz hajú, Petrovics Sándor; utóbb pár évvel a fiatalabbak közt: Puz- dor Gyula, Nagy Sándor (a volt csökölyi lelkész) ; csekélységem ! stb.

Egyik kitűnő táncos volt; a másik szé- pen szavalt, mint Horváth; még üveg emberünk is volt, az erős termetű Keb* lovszky, ki borozás közben úgy megevett két-három poharat, mintha csak pástótom lett volna!

Ha valamelyik tanulótársunk, vagy a város egyik notabilitása meghalt : a költészet tanára összehívta a versirókat, s kiosztotta a szerepeket: maga Puzdor búcsúztatja szüleitől; Nagy Sándor a rokonaitól ; Roboz az ifjúságtól a meghalt ifjút; s az egész búcsúztatónak 24 óra alatt készen kellett lennie. Ekkor a tanár összeillesztette, megsimogatta s fel lett olvasva a koporsó felett. Akkor örültünk, szinte hizelgett, hogy zokogva sirlak verseink felett! Most tudom már, hogy csak egy csepp köuy is mit ér a szenofedő felett ! . .