Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

Bánnánk is mink, ka cisztán oias^ui is, de csak ki lehetne verni őket onnan. Bizony magyarabb cselekedet lenne, mint félmagyarul és félolaszul beereszteni.

Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter most Fiúméban járt. Állítólag iskolai ügyek vitték oda. Iskolai kérdés azonban Fiúméban — hála Istennek — tulajdonképpen nincs is. Az odavaló kir. főgimnázium magyar-olasz tannyelve

kereste, mit várhatott a magyar iró ? Minden lépten-nyomon olvasom egyről, a másikról, a harmadikról, hogy »ma reggel ez s ez a szerkesztő vitetett az Újépületbe, ma megint ;nnek s ennek a lapnak három munkatársát tették ártalmatlanná . . .« így szabadultak az osztrákok az alkalmatlan, nem vendégektől, de házigazdáktól. Mert azt csak nem lehet tagadni, hogy a mi vendégeink voltak ? . ..

Az »Életképek« szerkesztője megirja egy tárczájában, hogy a sajtószabadságról a bécsiek nagy részének fogalma sem volt. Valami olyan megnevezhetetlen szörnyűséget képzeltek sajtószabadság alatt, a melytől ludbőrt kap a békés polgár. »Márczius tizennegyedike« — Írja — »tisztább levegőt hozott s uj élet járta át Bécsnek utczáit. A betegeken és csecsemőkön kívül a városnak majdnem minden lakója talpon állt. Nyugtalan kíváncsisággal tapogatták először magukat s aztán egymást végig, vájjon ők-e azok, kik még tegnap voltak ? . .. Magam is egy ilyen ősfajta tipus mellett állottam a Kohlmarkton, mikor délután mintegy öt óra felé többen az egyetemi ifjúság közül lóhátról szétszórt nyomtatott proklamácziókban amaz örvendetes hirt terjesztették, hogy a császár megadta a sajtószabadságot !

Szomszédom szemét-száját elmeresztvén, félénken bujt hozzám és suttogva kérdezte :

— Kérem, micsoda állat az a sajtó- szabadság ?

Elmondtam aztán neki, hogy a mint tudom, az ember most már mindent kinyomathat, a miről Isten és lelkiismerete előtt meg tud felelni, — a jámbor sógor ijedtében összeíias emelkedettsé0et és kiuazsit abból ugyan senki sem fog kicsavarni.

BELFÖLD.

= A képviselőház ülése. A képviselőház január tizennyolczadikán, hétfőn, délelőtt tizenegy órakor ülést tart.

csapta a kezeit a feje fölött s teli torokkal kezdett kiabálni:

— Jesszesz Mária József ! . ..

Ez a jámbor még abból a rengeteg nagy és halhatatlan gárdából való volt, a mely birka-türelemmel viselt minden terhet, a melyet rája raktak s a kiknek egész politikáját Moser, Nestroy, Scholtz, Lanner és Strauss képezték . . .«

A felszabadított sajtót aztán Castelli, Bécs egyik legpopulárisabb írója, arra használta fel, hogy Metternich ellen egy alacsony s minden tisztesség nélkül szűkölködő guny- verset irt. Eszembe jut a második József politikája, a ki megadván a sajtószabadságot, bécsi tollbetyárok arra használták fel az uj törvényt, hogy maga József ellen a legpiszkosabb pasquillusokat Írták és nyomatták ki. Árulták pedig azokat két garasért. Második József aztán megvett egy-két példányt a mérgesebbjéből, kinyomatta az udvari nyomdában és árulta egy garasért. Tessék ennél szellemesebben lefőzni a revolvert.

Némelyik Íróra azonban átalakító hatással volt a márcziusi levegő. így Grillparzer, a ki »a szellemet lenyűgöző Róma« ellen irt szellemes gunyversei miatt egy ideig száműzve volt Bécsből, nyomban egy az osztrák ármádiát magasztaló költeményt irt, s ő neki köszönhetik az osztrákok azt a kétfejű sas szárnyán szálló igét, hogy: »In deinem Lager ist Österreich !...«

Nálunk Magyarországon kivált a Pálffy* regime alatt virágzott a vakondokok világa. Minden sarokban egy kém, minden testületben egy-egy gyanús ember. Itt, Pesten, a bureaukban, a száját sem merte kinyitni senki.

ü Ú.UXCaISZH-Aj— 4ÜÍ, -*~OA JLl.------------------i

ntézetlenül hevernek és többszörös sürgőstés után sem ad érdemleges választ. Hy körülmények között valószínű, hogy Muszta Pilaret megerősítését a kormány a királynak nem fogja ajánlani.

=■= A nemzet ségi pírt. A nemzetiségi párt 9 hó 18-án délután értekezletét tart, melyen első sorban a politikai helyzettel fog foglalkozni.

A kávéházakban, nyilvános helyeken egyszeregyszer elnémult a hangos beszéd, mikor az ajtó nyílt., s nem is folyt tovább, ha egy-egy notórius spiczli furakodott be az ajtón. Ilyenkor aztán azok, a kiknek a környékére letelepedett, fizettek és mentek. Ha áthúzódott más asztalhoz: detto fizetett és ment mindenki. Egy jónevü magyar vendéglős aztán, látván a vendégei soros távozását, egyszerűen felszólította az ipsét, hogy takarodjék. Nem ment. Ö vendég. »Ha maga vendég, mondja a gazda, én meg korcsmáros vagyok, és nem tűröm azt, a ki rontja az üzletemet.« És felnyalábol- ván a vakondokot, kiteremtette az utczára.

Egy kávés pedig nem tudván szabadulni egy Fischer nevű, nagyon gyanús besúgó gyakori látogatásaitól, egyszer valamit kevert a kávéjába, a mitől az csakugyan eltávozott. Még pedig igen gyors lépésekben. Aznap, mondják, nem is ült békével sehol.

Voltak, a kik keserű kényszerűség folytán hivatalt vállaltak a fekete-sárga világban. Ezeket a hazafiak halottaknak nyilvánították, s mikor a bekövetkezett hajnalhasadáskor a megyék választottak, mikor egynek-egynek a nevét felolvasták, a kar rázugta, hogy:

— Meghalt — .

Igyijvuthy Lajosnak, a már nagynevű írónak sem bocsátották meg, hogy Bach-huszár lett. Élőhalott maradt mindvégig,(pedig akkor . már a »Budapesti rejtelmek« s egyéb munkái közkézen forogtak./”Petőfi is nagyon haragudott rá, mert fennéjázó és kíméletlen volt.j Egyszer Garay Jánossal az Uri-utcza sarkán \ menvén, találkozik Petőfivel.

— Hová mentek ? J

—* Miska bácsihoz. /