Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
j los madara, annak a parfümmel kevert, füstös levegőnek a szülötte, melyben a templom az imádság háza, ugyanakkor titkos találkozóhely; hol a szerelmet vásáron árulják, egyben a hűség rajongóiról romantikus énekek zengenek; ahol a szabadságszeretet puszta kézzel csavarja ki a poroszló markából a fegyvert, de csapatonként bujkálnak az árulók a leghangosabb hazafiak között, ahol nem szent semmi, melyet kigunyolni, nevetségessé tenni ne lehetne és nincs elismert tekintély, ki előtt megalázkodnék a boulevardok gaminje s neki ellenkezés nélkül engedelmeskednék. Béranger is magán viseli ezt a bélyeget hamisítatlan formában: könnyelmű és mulatni szerető, ám azért egy-egy utszéli nyomorult szenvedése könnyekig meghatja; éles nyelvű és politikai ellenfeleivel gyűlölködő, kiket vérig üldöz, rajtuk diadalmaskodik is, de a franciák bukása pindarosi hangot csal lantjából; a szerelem ránézve ,csak pillanatnyi gyönyör, futó mámor, melyet inkább ösztönével élvez, mint öntudatával, mégis panaszkodik, hogy az „átkozott tavasz“ kibontotta a fák lombjait s eltakarják előle kedves szomszédnője ablakát. Kedélye, hangulata a végletek között hullámzik — egy van, amihez Ilii és állandó, minek szeretetében nem tűr alkut és ha nevét ajkára veszi, szavaiban komoly áhitat jelentkezik: ez a hazája. A másik költő a magyar róna közepén született, a szabad végtelenség ölén, nevét onnan hordta széjjel a hir és dicsőség galambja. Nem született szegénynek, elhagyottnak. A legjobb édesanya virrasztott álmai fölött és gondos apa egyengette élete útját, nagy elörelátásI sál és bölcseséggel. Első benyomásai tehát, melyek emlékül maradtak rá, nem a fél-idegen gyám kényszerű ápolása, hanem a szülői szeretet és gyöngédség melege, környezetének egyszerű bensősége. A kiskőrösi és félegyházi milieu nem gyúrta lelkét rafinálttá, ravaszko- dóvá és képmutatóvá; ellenkezőleg, a tágas térség a vérszerinti örökség erejét, a szív nyíltságát, a gondolat és szó bátor kimondását csak növelte, a szabadság és függetlenség érzelmét és vágyát még türelmetlenebbé változtatta. Az elmélázás, a magábavonuló tépelődés már a szülői ház tájékán kipattantja leikéből az isteni szikrát, ha primitiv formában is; ez azonban I később, a külföldre történt visszaemlékezéskor,
