Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

j ejtő hangot, nem adta ki, hanem Egressy Gábornak ajándékozta, kitől többen leirták s igy jelent meg 1861-ben a Thalia albumban. A mi a leveleit illeti, legcsekélyebb okot sem szolgáltatnak aggodalomra. Petőfi magánlevelei közlése által semmit sem vészit, sőt nyer, mi ritka eset. Őszinte volt égés.; a tulságig. Annyit beszélt magáról versben és prózában, hogy kevés titka maradt a magánlevelek számára. E mellett af- fectatiót sem találhatunk bennök. Nem azon reményben irta leveleit, hogy valaha kinyomatnak, sőt később, midőn hires ember lett, bizalmasb iróbarátjaihoz irt leveleibe mindig vegyitett valami gonosz tréfát, ne hogy a későbbi kor iroda- lombuvárja összeszedhesse és kiadhassa. Megengedem, hogy ebben volt egy kis afiectatio, de legalább csak egy pár sorra terjedt ki s nem az egészre. Most leginkább csak ifjúkori leveleit lehetett közzé tennem, a későbbi korból csak egyetlenegy barátjához írottak állának rendelkezésemre. A többi barátjaihoz irt levelei nagy részt elvesztek, csak egy pár barátjánál taláthat- ni még meglehetős számmal, de ezek nem voltak hajlandók megengedni a közrebocsátást, nem mintha a levelek őket vagy Petőfit com- i promittálnák , hanem más gyöngédségi okból, azon kijelentéssel, hogy később sem múlja idejét.

A figyelmes olvasó az eddigiekből is észrevehette, hogy e kötetek nem foglalják magukban Petőfi vegyes müveinek mindenikét. Forditott regényen, a „Koros hölgyet“ Bernard- tól, „Robin Hood“-ot Jamestöl már terjedelmüknél fogva sem vehettem föl. A „Hóhér kötele“ czimü eredeti regénye fölvételében az árva tulajdon joga ellenében támasztott kétség akadályozott meg. Eredeti és fordított beszélyei mind itt vannak. Ez utóbbiak mind az 1844-ki „Pesti Divatlap“ban jelentek meg, mely lap mellett Petőfi egy évnél tovább volt segédszerkesztő. Itt épen oly rendben következnek egymás után, a mint ott megjelentek. Az eredeti beszélyeket nem adhattam ily rendben, mert csak a „Nagyapa“ volt kezeim között a nyomtatás megkezdésekor. Ezért kellett a „Fakó leányt és pej legényt“ is a pótlékba tennem. Ez s a „Nagyapa“ az 1847-diki „Életképekben jelentek meg, a „Szökevények“ az 1845-ki „Pesti Divatlap “ban. A „Nagyapa“ kézirata meglevén, ebből másoltattam le s nem a nyomtatásból. A „Helység kalapácsa“ az 1844-diki, a „Tigris és hiéna“ az 1847-ki kiadás szerint van adva. A nagyobb müvek közül csak „Coriolanus“ kézirata van meg.