Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Lélegzetével ismét A felhőket tömegbe fújta.

És a magasból lecsapott a földre,

Mint prédájára rablómadár,

Egy ablak tábláját ragadta meg,

Megrázta és sarkábul kifeszité,

S midőn mély álmukból a bennlakók Sikoltva fölriadtak,

Elvágtatott ő rémesen kaczagva.

Ugyanaz a harag, ugyanaz a kaczaj ez, mely az »Örült«-nek alaphangja, csakhogy már annak nyersesége nélkül. Ez Hugói stíl. A népies Petőfit, ki ismerné föl e sorokban ? Romantikus költővé lett, sőt belevész a romantika végleteibe. Eszményei rég szétzúzták volt a népies formákat, de most már oda jutott, hogy szétzúzzák a művészi formát általában vagy legalább is az epikai kompozicziót.

Könnyen érthető, hogy ama fergetegszerü hangulattal nem lehet epikai remekműveket írni. De az a hangulat nagyon alkalmas arra, hogy vakító világításba helyezze az élet azon oldalait, a melyek ellen Petőfi mély humánus érzése és határtalan szabad- ságszeretete fóllázad. A münek'első fele, mely Petőfi ifjúkori szenvedéseinek és küzdelmeinek allegóriája, gazdag nagyszerű festésekben és gyönyörű lírai részletekben ; második felén azonban megérzik, hogy a reális élmények talaját láb alól vesztette.

Ha a proletár tudat, mely Petőfiben él és őt apostollá teszi, sértőleg hatna, ne feledjük el,, hogy ugyanez a proletár tud hazájáért is meghalni. Es ez a proletár írja Júliához szerelmi verseit: ez tudja csak a meleg otthont oly annyira szeretni, ez tud oly végtelen gyöngédséggel hitvesén csüngeni. Ez írja meg a szeretetnek remek himnuszát »A csillagos ég«-ben, mely a »Szeptember végén«, »Itt benn vagyok a férfikor nyarában«, »A felhők« czimüekkel együtt a modern magyar lira mintájává lett.

Csak a mai Budapest hiányzott neki, hogy a lira legfinomabb hangjaiban is versenyre kelhessen a müveit nyugat legnagyobb dalnokaival. A finomult- ság tekintetében lassankint felül is fogják őt múlni lírikusaink, de oly költőnk, ki a kedély ősi gyerme- tegségét oly gazdagsággal és oly rendkívüli fejlődésképességgel egyesítse mint Petőfi, tán soha többé nem fog nálunk eléállani. Egy kivételes korszak kivételes gyermeke ő. A zseniális egyéniség és a zseniális kor benne egymást a maga nemében egyetlen tüneménnyé hatványozták.

*

* *

Hogy Petőfi költői jelentősége egészen kidomborodjék, ismerni kell hatását a forradalom utáni költészetre : Tompára, Vajdára, Aranyra. Különösen fontos Aranyhoz való irodalomtörténeti viszonyát megértenünk. Az akadémiai kritika [ezt a viszonyt a Schiller és Goethe között fennállóhoz hasonlította. Ámde könnyen belátható, hogy ez ferdítés. Schiller és Goethe azt az egyetlen példát mutatják, hogy két rendkívüli géniusz miként léphet egymással szellemi kölcsönhatásba. Arany azonban nem hatott Petőfire, ínig a meg fordítottat senki sem tagadhatja.

A történelmi érzék, mely Petőfiből hiányzott, annál erősebben jelentkezett Aranyban; Szalonta nagy fiából viszont hiányzott Petőfi életteljessége és előre törő idealizmusa. Aranyt nagy leiró tehetsége arra praedestinálta ugyan, hogy ő az élet lerajzolója legyen, azonban kedélye nem volt olyan, hogy valóban az életé lehessen.

Nagyon is érzékeny, borongó lelkülete visszariasztotta az élet hevesebb küzdelmeitől és igy maga alig gyűjthetett igazi élményeket. Látszik ez lirájáD, mely egyszínű, melankhólikus és melyből a szerelem hiányzik. Nem vetette magát az élet árjába és ezért a körülötte zajló harczok őt lelke legmélyén meg nem rendítették, eszményei őt föl nem gyújtották. Innen van, hogy a nagy rajzoló és nyelvmüvész, aki benne élt, örömest menekült a jelenből, hogy, messze századok hőseit, daliáit megelevenítse. Ámde a múltat is csak az támaszthatja uj életre, ki maga erős szenvedélyeket érzett és kit a jelen szive legmélyén meghatott. Arany tehát csak ott nagy, a hol a saját gyermekded érzését öntheti hősébe, vagy a hol humorát kölcsönözheti neki, mint a »Toldi«-ban és a »Toldi estéjé«-ben; ellenben a hol szerelmet és nagy szenvedélyeket kell festenie, mint a »Daliás idők«-ben és a »Buda haláláéban, ereje cserben hagyja. Petőfi az életnek irt, Arany a költészetet az iskola falai közé terelte vissza.

Arany továbbfejlesztette Petőfi pongyola népiességét és azt a művészet sokkal magasabb fokára emelte, másrészt azonban gyakran mesterkéltségbe esett. Kifejezésre juttatta a magyar népjellemnek ama karakterisztikus vonását, mely Petőfinek nem volt tulajdona, a méltóságot. Ámde e méltóság nála gyakran nagyon is nehézkessé válik, úgy hogy van valami egész föllépésében, a mit Petőfi a régi jó Gvadá- nyihoz irt költeményében oly kedélyesen parodizált. Arany és Petőfi éppen ellentétes irányokban fejlődnek ki. Mig Petőfi egyre vetkőzik a népiességből és mind modernebb lesz, addig Arany mindjobban belehatol a népiességbe és az ó-népiességre tör. A mily mértékben a korszellem konzervatívabb lett, oly mértékben hajlik arra az ó-magyarságra, mely a Buda halálában nyilvánult. Költészete tehát tovább fejlesztése az első időszakbeli Petőfi népiességének, de egyszersmind reakcziót is jelent a második időszakbeli Petőfi esz- ményisége és modernsége ellen. Petőfi azonban még nem láthatta Aranyban az ő jövendő ellenlábasát, ő csak a nagy tanítványt és utódot szerette benne és a Toldi olvasásakor felujjongott, mert nemcsak a mü szépségét élvezte, hanem egyéniségének irodalmi hatásában is gyönyörködött.

Petőfit csak akkor fogjuk egészen megérthetni, ha a forradalom utáni költészet története is megírva lesz. Ma ez még nagy nehézséggel jár, mert még nagyon is Arany közvetlen hatása alatt állunk. A fordulat azonban már nem lehet távol. Ha szabad meggyőződésemnek kifejezést adni, én azt hiszem: Arany megmarad a saját kora kitűnőségének, Petőfi azonban világit a késő századoknak.

atását aképviselőháztöbbségelegalább elvben kimondotta. A monarchisták összes elemei, a boulangisták, szoczialisták s általában az elégedetlenek már rég a revíziót Írták zászlójukra. Most a radikálisok formaszerüen hozzájok csatlakoztak s minthogy Floquet ugyanezt tette, a többség a revízió kimondására megvan. Bajosabb lesz ama határokat megállapítani, melyek közt az alkotmány módosítása eszközlendő. Erre nézve már minden pártnak megvan a maga külön érdeke s igy programmja is. A monarchisták nem remélik, hogy a saját óhajaikat keresztül vihetnék s lapjaik egy »átmeneti kombinácziót,« Boulanger tábornok uralmát kezdik emlegetni, a mely azután államcsíny vagy plebiszczitum utján a monarchiához,erre nézve bonapartisták és orleansok ismét más-más óhajokat táplálnak, — vezetne. Nem hiába jelentette ki tehát a nyáron egy berlini officziózus lap, hogy Boulangert immár komolyan kell venni. Csakugyan kényszeritette a fran- czia kormányt is az árral úszni s a revízió jelszavát elfogadni, a mi magában véve is eredmény. Ha pedig a revizionális mozgalmat ügyesen ki tudja használni, nincs kizárva a lehetőség, hogy az állam élére kerüljön. E kilátásokkal szemben nem érdektelen megismerkedni amaz alkotmánynyal, melyet győzelme esetére az országnak adni akar. Vezéreszméit egyik párthive, Naquet szenátor közelebb fejtette ki. Ezek szerint a bou- langista Francziaország következőleg lenne szervezve: A franczia köztársaságban a végrehajtó hatalmat öt tagból álló direktórium vezeti, melynek felelős elnökét az általános szavazatjog választja. Az elnök nevezi ki a minisztereket, kik nem lehetnek a törvény- hozás tagjai s csupán neki felelősek. A direktórium, valamint a képviselőház tagjainak egy harmada minden három évben uj választás alá kerül. A képviselőház csak 300 tagból áll; képviselő nem viselhet közhivatalt, hanem nagy évi fizetést kap, hogy a korrupcziónak hozzáférhetetlen legyen. Ha ez a terv megvalósíttatnék, Francziaország csakugyan vagy az anarchiának vagy a czeza- rizmusnak esik zsákmányul, mert ez az alkotmány anarchikus-czezarista eszmékből van zűrzavarosán összeállítva.

Zendülési hírek Spanyolországból. A franczia lapokban állandó rovatot képeznek a hírek, hogy Spanyolországban, hol a vidéken, hol a fővárosban,

neiyeuesenei is megjelenik, hogy a király nevenapja alkalmából kifejezze szerencsekivánatait.

Magyarok a török fővárosban. Konstantinápolyból Írják lapunknak e hó 1-ről: A magyar kirándulók megérkezése után dr. Schwimmer és dr. Kunoss a szultán palotájába mentek, ahol szívélyes fogadtatás várt reájuk. A szultán nagy érdekkel kérdezősködött a magyarországi viszonyok felől, s azután elrendelte, hogy az ünnepélyes szelamlikon a magyar vendégek számára jó helyeket jelöljenek ki. Jelen voltak a szelamlikon az orosz nagyherczegek is. Mikor az ünnepélynek vége volt, felhangzott az éljenzés, mire a szultán kegyes kézmozdulattal köszönetét intett, s később hadsegéde, Sevfik bej által újra köszönetét üzent. Üzenetében rokonszenves kifejezésekkel emlékezett meg a tavaly Konstantinápolyban járt magyar társaságról is. Szombaton a társaság ebédre volt meghiva a szultánhoz. Az ebéd a palota kertjében folyt le. Az esti lakomán Széchényi pasa mondott felköBzöntőt az utasokra. Vasárnap a szultán palotájában történt fogadás után Thaly, Nyáry, Schwimmer és Kunoss Ozmán Ghazy- nál tisztelegtek, ki szívélyesen fogadta őket és a magyarok iránti rokonszenvének ismételten meleg kifejezést adott. A város által adott bankett lelkes hangulatban folyt le a gazdagon feldíszített és fényesen kivilágított parkban. A magyar vendégeken kívül jelen voltak Black bej Konstantinápoly polgármestere, Aarif bej, Sevfik bej, gróf Széchényi és dr. Kunoss. A magyarokra a polgármester mondott török pohárköszöntőt, melyet Széchényi pasa tolmácsolt. A pohárköszöntőre Thaly válaszolt, mit Kunoss fordított törökre. A szultán Thalynak, Nyárynak és Schwimmernek a II. osztályú, Porzsolt és Bársony hírlapíróknak a IV. osztályú Medsidje- rendet adományozta.

Vilmos császár arczképei. Angeli, a hírneves festő, Vilmos császárnak négy arczképén dolgozik. Mind a négy tábornoki egyenruhában tünteti elő a német császárt. Csakhogy az elsőn a szt. András nagy szalagját viseli, mert e kép az orosz czárnak van szánva ; a másodikon a szt. István-rend nagyszalagját és csillagát, e képet uralkodónk fogja kapni; a harmadikon az Annunziata-rend jelvényeit viseli, e kép az olasz király számára készül; a negyedik kép a térd szalagrend jelvényeivel mutatja a császárt s e képet Viktória angol királynő fogja megkapni.

A filológiai társaság ma délután P. Thewrewk Emil elnöklete alatt felolvasó ülést tartott az akadémiában. Első értekező dr. N é m e t h y Géza volt, a ki Euhemeros görög Írónak összegyűjtött töredékeit ismertette. Euhemeros körülbelül háromszáz évvel Kr, e. élt, s megalapította a mythologia magyarázam luimum aosí-uiiyyjunus j'jsu mpuiianan említettük, hogy a londoni rendőrség vérebeket akar szabadon bocsátani Whitechapelben az asszonygyilkos kézrekeritése czéljából. A ma érkezett angol lapok erre vonatkozólag felemlítik, hogy egy Ízben ez a kísérlet már sikerült. Tizenkét évvel ezelőtt Blackburn- ban ugyanis tömeges gyilkosságok történtek éjnek idején az utczán. Ä rendőrség képtelen volt a gyilkost elfogni. Ekkor arra a gondolatra jöttek, hogy vérebet bocsátottak szabadon a város ama részében, a hol a gyilkosságok történtek s a vérebet csalhatatlan ösztöne csakugyan a gyilkoshoz vezette, kit elfogtak s miután tettét bevallotta, felakasztották. A londoni rendőrség most ugyanezt a kísérletet akarja megtenni. A legutóbbi két gyilkosságot, melynek szintén két éjjel kóborló nő esett áldozatul, kétségtelenül ugyanaz az egyén követte el, ki hetek óta rémületben tartja London külvárosait. Az egyik esetben a gyilkos alig tudott elmenekülni. A Bemer streeten levő kis sétányon követte el szombatról vasárnapra éjjel a gyilkosságot s a nőnek teste, midőn az éjjeli őr esetleg oda ért, még meleg volt, de nyak-ütereinek felmetszése következtében a halál már beállott. A gyilkos, úgy látszik, hallotta az őr lépteit s elmenekült, még mielőtt az altestet felmetszhette volna. Az őr látta az elsiető gyilkost, de esze ágában sem volt, hogy a sétányon gyilkosság történt. Midőn erről meggyőződött, már hasztalan keresték a szörnyeteget. Körülbelül egy órányi távolságra ettől a helytől másnap reggel egy második női hullát találtak, melynek nyak-üterei épp úgy voltak felvágva, mint az előző eseteknél. Itt a gyilkost mi sem háborgatta, mert nemcsak a nő arczát tette felismerhetlen- né iszonyú vágások által, hanem felvágta altestét is. Hogy anatomikus ismeretekkel birő ember követte el e két gyilkosságot is, azt a vágások biztossága bizonyítja. Abban a feltevésben, hogy anatómiai czélok- ból vitetnek véghez e gyilkosságok, Londonban kezdenek kételkedni; de hogy sem rablás, sem boszu nem vezeti a gyilkost, azt az eddigi gyilkosságok kétségtelenné teszik.

Fővárosi ügyek.

A belvárosi főplébánia-templom restaurácziójára vonatkozólag az a hir kelt szárnyra, hogy el fog maradni, mert a főváros 61.000 frtos adományából még csak 25.000 frtot utalványozott ki, a többire nézve pedig a belügyminiszter leiratában nem hag^y táj óvá a főváros intézkedését. E hírrel szemben illetékes helyről kijelentik, hogy a restaurácziót jövő tavaszszal a belügyminiszter leirata daczára is megkezdik és november hó elsejére befejezik. Ugyanis a már kifizetett 25.000 frt elég lesz a munkálatok megkezdéséhez és van remény, hogy a miniszter mégis megadja jóváhagyását az 1889-re kiutalt költségekhez is. Ha azonban az a remény nem teljesülne is, a belvárosi plébánia hivatal egy fölveendő nagyobi}