Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Levéltárunk ez iratait nemcsak mint Petőfitől való emléket, hanem mint szabadságharcunk helyi eseményeire vonatkozó adatot is közérdekűnek tartva, azokat egész terjedelmében közöljük.

Kiss Gedeon levele.

(Cim: Békéssy Károly polgártársnak, Szatmár város főjegyzőjének s általa a polgároknak, tisztelettel, hivatalból, sürgős Szatmár.)

Szinfalu, 1848. szept. 30. éjjeli 11 '/a óra.

Tisztelt honfiak! Jelen soraim nem a múltakról, hanem a jelen pillanatokról fognak szólni és nem puszta hirt, de valóságot vallanak be önöknek.

A veszély, mi édes hazánknak délnyugati részeit környezé eddig és környezi most is, tűzhelyünk előtt áll. Tegnap Nagykárolyba a vészhangot meghozá egy, Kovái- vidékről a veszély elől menekülő magyar polgár, Oláh János nőjével és gyermekeivel együtt. A vészszavak el nem hangozának, mert önkénteseink 400-an ma 8 órakor ki is indultak N.-Károlyból egy ágyúval első alispánunk kíséretében a fellázadt oláhság lecsillapítására és — ha lehet s ha Isten segít — elnyomására s előcsapatja már Szinfaluban van.

Hazafiak! Itt a perc, mely megkívánja mindenkitől adóját; itt a pillanat, melyben ha egyetértés, akarat s elszántság nincs, — veszve vagyunk. — lm itt •/. alatt Petőfi Sándornak egy, az első alispánhoz irt levele, ki velem együtt itt van; belőle átolvashatják tisztán, miként állunk; átláthatják a célt, mely a fellázadt csoporttól kitűzve van, kik aligha már Istenüket ismerik. Olvassák át önök! és tudják meg a veszélyt s annak nagyságát s ha fölfogták: ne késsenek önök, mentsük meg a hazát és saját tűzhelyeinket s kövessenek bennünket a helyszínére, hol a találkozás kettőztetendi azon elszántságot, mely ez ifjak kebleiben a hazáért s minden magyarért erősen meggyökerezett. Több szavam nincs és önöknek, kiknek tiszta hazafiságokat ismerem, több nem is kell; pár percem volt s e pár percet önöknek áldozám, kiket szeretek! — Fogadják