Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Tizenöt hónap óta ásybanfekvő beteg vagyok, összes tagjaimban megbénítva, úgy hogy a külvilággal alig érintkezhetem s csaknem olybá kell venni engem, mintha halott volnék. Az ön szives megemlékezése ebben az elzárt állapotomban annál nagyobb örömet szerzett nekem; még nagyobb volna az örömem, ha egyszer újra személyesen láthatnám önt Páriában, sőt hiszom is, hogy a most uralkodó politikai zavarok és viharok mellett ez előbb vagy utóbb igy is lesz, különösen azért, mert az ön nemzetisége a reakczionárius német kormánykörökben nagyon sok alkalmatlanságnak volna kitéve.

Egyébként étien boldogan és tartsa meg szives jóindulatában hívét

Heine Henriket.

Páris, 1849. augusztus 15-én.

50. Hue d’Amsterdam 50.

Kertbeny később lefordította Petőfi époszát, a „János vitóz“-t is (Stuttgart, 1852.) és ezt is elküldte Heinenek. Erre a küldeményre vonatkozik a német költőnek az a levele, amelyet Kertbeny egy ízben már közzétett „Árnyképek és ereklyék“ czimü füzetében (Prága, 1861) s amelyben tanúságot tett arról a csodálatról, amelyet magyar költőtársa iránt érzett. Ez a levél igy szól:

„Ön nagy örömet szerzett nekem könyvével .. . Petőfi olyan költő, akihez csak Burns és Beranger hasonlítható . . . Oly meglepően egészséges és egyszerű egy beteges és refllexió- ailürökkel telt társaság közepette, hogy Németországban nem tudnék senkit sem melléje állítani . . .“