Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

E. Kovács Gyula kitünően olvasta1 fel a szellemdus művecskét, a mit a kitűnő színésznek egyáltalán nem tudnánk be dicséretül, ha nem tudnék egyszcrs mind azon körülményt is, hogy Kovács Gyula csak a legutolsó órában vállalkozott a felolvasó szerepére, miután Balázs Sándoron is megesett az, hogy „elrekedt “ De Kovács oly művészettel (mondhatni) rögtönzött, hogy a közönség nem vehette azt észre.

K e r t b e ny Károknak „P e t ö f i és barátai“ czimű „visszaemlékezéseit“ Paulay Ede olvasta fel. A harminczkét év előtti dolgokat oly ragyogó egyszerűséggel irta meg szerző, s oly ihlettel hallgatta a közönség, mint egy édes álmot az anya gyermeke szájáról. Kert- beny szemében könyek csillogtak s alig birt az elfogultságtól köszönetét mondani a mellette levőknek. A felolvasás végén szerző felhívta Petőfi kortársait, írjon meg róla mindenki, a mit tud „mert már kevesen vagyunk s mindennap fogyunk.“ És valóban szükséges, hogy a nemzet nagy költőjének életrajza, minden részletével ismert legyen az utókor előtt.

A legutolsó szám Á b r á n y i Emilnek „A zászló“ czimű allegoricus költeménye volt, melyet K o m ó c s y József szavalt. A közönség zajos tét -zéssel fogadta a programúinak ezen utolsó pontját is.

Ezután Jókai rövid beszéddel bezárta az ülést, lót kívánva mindenkinek u j év — miut Petőfi születése— napján.

A Petőfi társaság ezzel nyilvánosan is bemutatta magát. A bemutatás sikerült volt. s mindenki elégedve távozott. Óhajtjuk, hogy működése eredmény- dus legyen és méltó a kezdethez.