Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
Én másban és hiszem keresem találom meg ennek a nyitját. Abban ugyanis, hogy az ő korukban (az ifjú gyermekkorban) köztük és Petőfi között nagy űrt képzeltek, ők a nemes, előkelő polgárok gyermekei, akik gondtalanul haladtak előre életpályájukon, a féktelen, tulon-tul demokratikus Petőfit nem tekintették magukkal egyenrangúnak s amint idősebb nagybátyám, Kovács Zsigmond, (ki mint feunszentmiklósi ügyvéd és földbirtokos 1901-ben halt el) aki különben is zárkózott természetű ember volt, őt csak holmi csavargó komédiásnak tartották s ig; nem rögzött meg náluk az ily események képe, sőt később a 40-es évek elején, midőn már a költö a Petőfi nevet használja és nevét emlegetik, sem ügyeltek reá — az akkori gyér hírszolgálat miatt egyrészt, másrészt, mert az általam említettek egy- része, mint az öreg Csapiár, nagyanyám, a Bankós fiuk szülei elhaltak, Újlaki István már megkorosodott és a világ zajától elhúzódva, kis faluba telepedett meg, (1848-ban már Gerjenben volt) nagybátyáim az elet igáját húzták, a leányok ki erre, ki arra férjhez ment. Mikor meg beköszönt 1848 . . . ugyan ki gondolt volna ily kicsinységekre, azután meg hosszú ogy évtizeden át ki mert volna reá gondolni. A későbbi évtizedekben pedig már a halál kaszája kezdte meg munkáját az egykori játszótársakon — ós akkor mindig vártuk még vissza öt ... a nagyot, a dicsőt, sőt még a 70-es években is hol hittünk, hol lemondtunk! Azután eltűntek az ólök s most már csak nekem, az unokának, a fiúnak jutott osztályrészül, hogy ennyit is átadjak azoknak, akiket ez illet. I
