Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

azon emlékeket, amelyek egy tüneményes életre, egy csodás pályafutásra emlékeztetnek. Magasztos, nagyszerű akció ez. Össze akarják gyűjteni a legkisebb tárgyat is, ami az övé volt, amit érintett, amihez az ő emlékezetének varázsa él. Össze akarják gyűjteni, hogy a késő századok is lássák, a tüneményesen nagyszerű pályafutást, amely a kiskőrösi nádfedeles háztól a segesvári csatatérig terjed. Mennyi szépség egyesült ez életben! Mennyi nyomor, mennyi szenvedés, milyen rettentő mérkőzés, minő mámoros boldogság. Egy nemzet imádat- szerű rajongása és végül a nagyszerű halál. Valóságos tündérmese ez, amelyhez hasonlót nem mutat fel egy nemzet irodalma sem. En nek az életnek emlékeit akarja összegyűjteni a Petőfi-ház.

Ezután a szónok Petőfi irodalomtörténeti jelentőségének magyarázása után rátért e nagy* szerű poézis a társadalomra való hatásának boncolgatására.

Azt tartják, — úgymond — hogy ez a vállalkozás nem csupán a kegyelet feladata, | hanem komoly mementó is. Mementó arra, hogy azt az altruizmust, amely átlengi Petőfi költészetét, meg kell menteni és társadalmi erővé kell tenni a mai sivár, prózai, anyagias gondolkodással megátkozott társadalomban. — Petőfi mint ember és mint művész a legteljesebb harmóniába alvad össze. Bátvr, önérzetes, szókimondó, egyenes lelkű, gyűlöli az álszenteskedést és az akkori, kissé arisztokratikus társadalomban ő képviseli az ideális demokrata világfelfogást. És az ő költészete kristálytiszta, egyszerű, hozzáférhető mindenki számára. Az ő költészetének minden egyes alkotására ráillik az a hires esztétikai igazság, amely szerint e fogalmat: rózsa, nem lehet szebben megérzé- kiteni, művésziesebben kifejezni, mintha egyszerűen annyit mondunk: rózsa. Petőfi nem olyan, mint a modern lírikusok, akik az „Ént“ imádják, az „Ént“ teszik költészetükben uralkodóvá, akik mindenféle nyakatekert, értelmetlen szócafrangokkal analizálják a saját egyéniségüket; — hanem Petőfi altruista, azokat a nagy általános, emberi érzéseket énekli meg, amelyek min- den ember szivében élnek, amelyek mindenki |