Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Petőfi. Másoknak is volt .méltó dalnokuk^ Ki nemzetének kincseket adlott Kinek megszentelt komioka köré Glóriát szőnek késő századok!. Kinek örökké élő dalai I Termékenyitnek, mint napsugarak. Aki az eszmék lázas versenyén Messze tündöklő fáklyafény maradt De nálad nem volt egyik se nagyobb, •Igazabb, hőaebb, tökéletesebb! Mint a pacsirta a szabad mezőn. Daloltál, ahogv saved erezett í A szerelemről gyujtóbb, büvölőbb, Ékesebb nyelven nem irtak soha. Világhódító utján szállt a dal S fészke lett annyi fehér lány-szobai Miként a harmat a fa levőién: Úgy élt szivedben a legjobb anya. Pedig, de ritkán árasztotta rád A pielegét az Mt.Vir.ni feipgft. Bolyongó lábad szarta száz tövis, Gyötört a sors, az éhség, a hideg S csak szülte Kóla a gond éjjelén Gyöngy-kagylóként a dalokat szived. Gyűlölted, aM a földön csúszik Es büszke lelked nem viselt igát. Vártad', hogy eljön majd a te időd, Mikor szabad* lesz az eg*5sz világ. Mikor jármát megunva, sikia lép A millió rab, a lánczhordozó S ajakad végső szavát elnyeli Az ágyudörej, a trombitaszó! } Nem volt tenálad egyik se nagyobb S nem is születik — agy lehet — soha! ! Legenda szőtte be az alakod Héroszoknak dicső, szent hérosza. Nem jelez márvány! Sírod nincs sehol! Fenséges lelked egyedül bolyong, 1 örök-fényt szórva, sugiarazva ránk, Mnt jpdafent a csodás napkorong! Nógrádi Pap Dezső.
