Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Radó Antal

...S ahogy az esküvést elmondta fennen, Utána dörgék valamennyen;

S e percben az a füstös régi bolt Istennek háza volt.

Az ócska asztal szent lett, mint az oltár,

Az a profán dal szinte zsoltár,

S mint hívők állanak ^a pap előtt,

Úgy vették körül Őt.

S a kis dal gyorsan az utcára érve,

Szállt házról-házra, térrül-térre,

És szállt folyón, szállt síkon-halmon át — Bejárta a hazát.

És felriasztó vészharangként szólva, Mindütt hangzott a büszke strófa;

Hangzott: „Rabok legyünk vagy szabadok, Itt az idő, válaszszatok !“

S az esküvés méginditá a harcot,

Mely a hazán végig viharzott,

S amely, bár vége sötét gyász vala,

Nagy és csodás vala.

Soha e nagy harcot homály ne rejtse,

E dalt magyar szív ne felejtse;

Amíg csak él e földön nemzetünk,

Legyen az szent nekünk.

Tanulja meg e dalt a gyermek ajka,

Ifjú és férfi lelkesüljön rajta.

Se agg elmében ez áldott szavak El ne mosódjanak!

S ha újra kell, e vers riasszon talpra, Hogy ez esküvel élve s halva,

Szolgáljunk téged híven s igazán,

Én szép magyar hazám!