Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
A ki bolygott fázva, haloványan, Oltárt raknak büszke palotában Állni fog a csarnok cifra kőből, Benn ereklyék a szegény költőtől: Könyve, kardja, sárgultbetü hamvak Templom lesz az mégis a magyarnak! Sok-sok század jár e szentegyházhoz, Oltáránál sok nemzetség áldoz S csüggedésben ott fog lángja mellett Megimádni hazát és szerelmet . . . S ha megfordul a világrend sorja, Mi ma eszmény, leomol a porba, Hon, szerelem lesznek ócska dolgok, Falanszterben lesz csak ember boldog, Hol száműzve minden ábránd, álom: — Akkor egy szív ha lesz a világon, Mely elmerül e csodás dalokban, Óh, még az is, akkor is megdobban ! Ismeretlen érzés gyújtja lángra, Forróbban néz a barna kis lyányra, S el-elméláz múltakba sovárgón Az alföldi szép nagy rónaságon . . . Szamolányi Gyula.
