Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Petőfi és Bem apó.,

8

ICSŐ szabadságharcunknak két tüneményszerii, csodás nagy alakja volt :

) Petőfi és Bem. A lánglelkü költő akkor állt dicsősége tetőfokán s Bem,

> a hős lengyel katona, idejő, felajánlja szolgálatait Kossuthnak s a legfényesebb diadalokat szerzi a magyar fegyver számára.

E két legendaszerü alak aztán összekerül. Petőfi kardot ragad a hazáért s elmegy harcolni Erdélybe, Bem táborába. A vitéz tábornok egyszerre megkedveli a költőt, legjobb barátjává avatja fel, vele van mindig, lelkesül dalaira, pedig csak fordításból ismeri azokat. Sokszor mondta: Csak azért szeretnék tudni magyarul, hogy az én kedves Sándorom verseit eredetiben olvashatnám! Megörült, midőn Petőfi az ő táborában Írott verseit: «Az erdélyi hadsereg» és «Négy nap dörgött az ágyú» cimüeket franciára is lefordította s szeretete jeléül

átadta neki. Petőfi is lelkesedett Bem tábornokért, erre mutat számos fent maradt levele, többek közt az is, melyben megírja, hogy a vízaknai csatában való részvétéért Bem érdemrenddel tüntette ki.

«Tegnap küldötte szét Bem — írja a költő — a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok írójának szerencséje van ezek közé tartozni. S igy meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan; de nem az által, hogy érdemjelet kaptam, hanem azon mód által, melylyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyönge- ség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy a jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, a bal kezével, mert jobbja fel van kötve s ezt monda: «Bal kézzel tűzöm fel, szivem felőli kezemmel» s midőn elvégezte, megölelt, hosszasan és melegen megölelt. Az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly mély megilletődéssel, melyből ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: «Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; atyám csak életet adót nekem, ön pedig becsületet. »

Ilyen lelkesedéssel és rajongással viseltetett a nagy költő a nagy hadvezér iránt. És ez halála pillanatáig megmaradt. Fájdalom, ez a pillanat gyorsan bekövetkezett. Ott esett el a Bem hadseregében, Segesvár alatt, 1849. jul. 31-én.

■m.