Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

r

Szerkesztőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . . • 5 frt kr. Pél évre .... 2 Évnegyedre ... 1

50

35

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és

Megjelenik

Felelős szerkesztő:

közgazdászat! hetilap.

minden

r óli n

Kiadóhivatal:

Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, h kiadóhivatalban.

vasárnap.

Dávid.

Nyílt-tér sora 10 kr.

A

F1 élszáz ad !

Félszázad szállt alá enyészet porába,

Mióta Petőfi, költők koronája,

Ifjan sírba szállott . . .

Trombiták karsantak, lobogók lobogtak,

Élők holtak lettek, s feltámadtak holtak Mert ádáz harcz várt ott.

Soká volt jeltelen hősök nyugvó helye,

Kiket halottá tön ellenség fegyvere, Segesvári síkon.

De félszázad múltán hirdeti az oszlop, Hogy a múlt emléke most is el, nem Ott virraszt a síron.

A sírban nyugvókat élesztgeti, kelti,

Népek sokasága, többszörös ezernyi, Kegyeletes szívvel.

Vesztatüzként égő örök emlékezet Múltat elevenít, mely a jelené lett,

S nagy csudákat mivel.

Sírokból kikelnek ama dicsők, nagyok,

Kik örökké élnek, dicső nevök ragyog Mig ég s f öld ki nem hal.

Petőfi szelleme., mint láng oszlop éjben,---s evwg jxtr, rlugy eVoiiúnK égjen,

S zendül: » Talpra magyar!«

Kinek életében emésztő kin jutott,

Az elismerésből im legtöbb rész jut most, Egy félszázad múlva.

A költő láng lelke, önmagát emésztve, Lelke virágait szórta volt e népre,

Mely vissza száll múltba.

»Próféta nem kedves maga hazájában«.,

»Kiáltó szó« sokszor szava *a pusztában* De megértik végre . . .

Petőfi is igy járt, soka nem értették Lelkének nagyságát, mind addig a mig élt,

Bár mint csillag fényle.

Hála koszorúja, nefelejts virága,

Kegyelettiil téve, borul most sírjára A költő-királynak.

Ifjak, elaggottak, gazdagok, szegények,

Mind egy akarattal ama sírhoz térnek,

Hol a bú köny árad . . .

Aludd szép álmodat, oh költő! csendesen,

Kinek lelked menybe szállott egyenesen,

Hogy nyerj idvességet.

Mig csak lesz egy magyar, s a míg a szív érez, Az ész megismeri a rögtől az erezet, • Nem felednek téged!

oszlott, Hogy is felednénk el? hazánk büszkesége! . . lm ünnepet ül ma Mezö-Berény népe,

S véle egész megyénk.

Szemünkben köny ül, a szívünk megrezdül, Dicsőséggel a gyász, bánat érzet vegyül . . . Tekints menyből felénk!

Dombi Da jós.

áldással gondol a magyar haza milliókra ^'l^^^gy^^^ejezése. Ünnephez, a mely nő lakója. L lorrnorrvnhh maervar dalköltő, a szabadság

Íme, a gyász; » ,

legnagyobb magyar dalkölto, a szabadság . • • ___1 van SZCntGi V9 6S cl

“

■> ‘”',u .... Imeiyooi a neveuc*

részét szegénység és hányattatás kozott eltet áUala rajongásig szeretett

lakója.

A kiskőrösi szerény hajlék lakói nevez-^ tók őt gyermeküknek, rövid életenek nagy

.rtiria emlékezetének j, ^

dyből a nevéhez fűződő dicsőség árad szét

részén ~~ ....... .az általa rajongásig szeretett és őt ünneplő

l

e, születési előkelőség, rang, vagyon esi . ,g Demzetr0) ünnep, a mely hirdeti, hosszú munkás élet mind hiányzott nala,l 8zó és dal szépséget, a dalnok

hogy hirt, dicsőséget vagy hódolatot szerez- 4gát és a mely kihat az ország mmzen és hagyjon maga után örökül, csak lel-L n zugáraj minden szivre, melyet érzelemre kének és szivének nagysága, lángelméje sze- hangoltak, minden kebelre, melyet lelkeserezték meg neki a halhatatlanságot. Ls ein- Jéssel töltöttek meg örökszép dalai, lékezete maradandóbb, hatása közvetlené Békésvármegye közönsége a legelsők kös mindenkor érezhető, dicsőségének enJ.'Lött ánott az ünneplők sorába és közmüve- evésbbé halványuló, neve jobban a nép szí- . e8Ületének vezetése alatt felkeresi

vébe van Írva, mint királyok, áll am férfiak esi em] |ktáblával jelöli meg azon hajlékot,

hadvezéreké, a kiknek tetteit csak a bíráló a na költőt többször látta vendégül,

történelem följegyzésóből ismerjük, mert mu-1 ^ gok szép dala látott napvilágot és

veiből szivének érzéseit, elméjének nagy gon'l me|yból á végzet az erdélyi csatatérre ve*

dolatait, vágyait, örömét, csalódását es egesz ^ & honnan nem tért többé vissza. S

ényének melegségét, lüktető elevenseget ma| ^ orgzág közel ég távoli részei.

és közvetlenül érezzük. L bzönkk a nemzet aprja és jelese halálágyánál és lak szinhelyére, midőn mindenütt fénnyel és

Petőfi Sándor.

IS

igazan

Költő volt, eszmekörénél, tár£

................. n ! ' i-__

K

olto volt, eszmeK-uicnoi, —*naK Bamnieijaio, -------, ■

g

ondolatvilágánál fogva sajátos magyar kolto, lelkesedéssel ünnepük dicső emlekezetet midé örökbecsű dalai közkincsekké valtak es d-n mindazon helyekre, melyek eletevel kap- a világ legnagyobb lantosának sorába emel- csolatba hozhatók, szent helykent zarando- ték őt hogy a magyar érzelem és észjárás- kcdnak a haza fiai, magasztos ünnepre jón ’ •••>"• -----nónszerüseg.I..---------------------------ígyénk lakossága is, hogy áldja, dicső,

« i * i

Telve nevével a bérez, a völgy és a be láthatatlan rónaság, visszhangozza azt ma megszámlálhatatlan ajak és a Kárpátok övezte hazában emlékezetén magasztosul fel az emberi szív, melynek dobogása szólaltatta bűbájos dalokra a költő lantját.

Ünnepi mozgalomtól zajos az ország, benső, igaz magyar nemzeti ünnep zajától. Ks a mai ünnep nem élő nagyság magasz- talása, a kinek jótéteiért kell hálát mondanunk, vagy a ki hatalmának kegyeiben részesíthet még minket; nem a trónok bíborának részesei, emberirtó háborúk hős vezéreinek emlékezetéhez fűződik e nap, a kik nép szive vérének ontásával, a nyomukban járó pusztulással tették feledhetlen né nevüket, kisérte bár gyász vagy dicsőség küzdelmüket; egyszerű költő volt csupán, kire

nak e költői megtestesülése népszerűség,|ögsze megJV/„„ tisztelet és dicsőség részese minden müve tj-^g0 emjékezetét. nemzet előtt. És mi az irodalom szerény munkásai

Szerelemről és szabadságról dalolt. A kegyelettel járulunk egy levélkével azon ko- szerelemről melynek tiszta érzelme végtele-Lzoruhoz, melyet a magyar nemzet es a művelt nül bájos ’dalaiban az igaz szenvedély koz világ szentel Petőfi Sándor emlekezetene . vétlenségével szól és hat mindenkor, amíg

lak“* mwrr A R C Z _A_.

APOTHEOSIS.*)

Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára irta: Jókai Mór.

Háttérben Petüfl «rezeiobr», mögötte görög stílben épült csarnok, e felirattal „PETŐFI HÁZ“, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznyay, Keréuyi, liérczy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy O., Irinyi, Vasváry, stb. Sz abadsig nemtője : fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánczczal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony Bugára a szoborra dereng alá.

Nemtő. (Tompa, gyászoló hangon.)

Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság,

Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad,

A rombadült ország, szegény Magyarország —

A sirt fölöttetek simára taposták.

Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Ur lett benne minden gonosz szellem tábor,

Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából.

A pokol közel volt, az ég pedig távol.

Kioltottak minden csillagot az égen

Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki.

Melynek azt hirdették tündöklő sugári,

Lesz e lidérezhozó éjszakának vége.

S szabad Magyarország, a milyen volt régen.

Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak,

Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn,

Hogy még visszahozza a jövő a múltat.

Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben.

Él még magyar nemzet, él még magyar Isten.

*) A bőköavármegyei közművelődési egyesület mai mező -herényi „Petőfi“-ünnepélyén szavalja: Taney né Halmi Margit.

I“

Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle.

Eltartott ez álom egy emberöltőbe.

„Ne rettegj jövődtől, múltadat ne vesd meg Te voltál az, örök szabadság költője.

Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek,

Dalaid szikráin láng kelt a szivekben Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hívek voltak, azok még hivebben.

Idegen lelkekből honszeretők lettek.

S az ég meghallgatta a holt költő dalát:

Remény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után felhozta hajnalát,

Bilincsét, lánczait a nép szétszakgatta.

S a nemzet föltámadt az uj virradatra.

(Hajnalfény, majd napfény derül.)

Nemtő. (Ketté szakája a kezén levő lánczokat.) Hajnalhasadtára a látóhatárig Fut az éj tábora, a gyötrő kisértet,

Kelő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérczet,

A te érczalakod, visszanyerve élted.

Erczből volt a szived, mig dobogott élve;

De égett a haza és szabadság névre.

Most érez vagy egészen : hát szív vagy egészen ; Fejedet az égig emeled merészen;

S szemednek engeded, hogy a napba nézzen.

S napnál fényesebbre: feltámadt hazádra Ez imádott földre, bérczedre, rónádra:

Bérezek, rónák hazaszerető népére.

Kit Isten teremtett a saját képére.

Kiben az ősöknek buzog honfi vére.

gáról, a melynek védelmére riadó szóval hívja fel és lelkesíti a nemzetet, a melyet magasztalva, az életiialálharczot vivő magyarság Tyrtaeusává lesz és a mely őt magát is elragadja oda, hol harczi dicsőség és halál teremnek, hogy áldozatul kívánja magának azt, kinek hatalmas lelke legszentebbként a hazát és szabadságot tiszteié.

A miről álmodozott, a dicső halált, a segesvári csatatéren találta meg és az édes haza földjét nem áztatta drágább vér, mint az övé.

Nyomtalan eltűnésének, halálának félszázados évfordulója e nap és mégis a meg' Of

nyitó beszéde.

■~o

Lásd és hevüljön át érczalakod tőle.

Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe,

Hogy lett bálványnyá a szabadság nemtője.

Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve,

S dobbanjon érezszived túlvilági kéjbe.

(Nemtő ledobja kezeiről a lánczokat.)

Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát.

Sötét visszavonás nem félelmes ellen,

Árulás daemona nem győz honszerelmen.

Az utolsó hang, mit földön élve hallál,

Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurráh !

A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja.

Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán,

Kik dalaid zengik, szájról szájra szállva,

S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyukén Arany termő kalászt aratva kaszálva.

A délibáb játszik távol láthatárba.

Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke.

Most palotasorok, szemeidnek hidd el.

A való versenyt fut merész reményiddel S miként a palota, a gunyhó is büszke.

S a porba hullt zászló, mit véreddel festél,

Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a régi kor honvédi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt van körüled, a dicső hon, a régi.

S ezt köszöni e hon kihullott vérednek,

S mi soha nem hull el, élő dalaidnak

Békósvármegye közművelődési egyesületének mai mezőborónyi díszközgyűlésén.

Mélyen tisztelt ünneplő közönség!

Meteor hanyatlott le félszázada hazánk egéről. Meteor, melynek fénye századokra ragyogja be a magyar költészet útját. Lángész, aki teremt, akinek szelleme kincseket szór, aki megtermékenyíti szavával egy nemzet irodalmát és tettekre ragad lantjával minden érző hazafit.

Szabadság virági porodból erednek;

Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak.

Sírod csak keressük, de lelked köztünk él;

Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen,

Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen.

Mag volt, mit elhintél ; erdő lett belőle, üzabud és egyenlő testvér minden polgár,

E jelszóval haladt nemzeted előre.

E jelszó lángjával égett minden oltár,

Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál.

E földtekén alig van már más földdarab,

Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják.

De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják.

S kövesse erős tett, mit mond szent akarat.

A mig e kicsiny nép, kit magyarnak hínak Szabadság és emberszeretet őre lesz.

Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtője mindig mellette lesz.

Nemtő (felragadja a Petőfi, szobor talpazatára fektetett nemzetiszin zászlót e felirattal »szabadság, egyenlőség, testvériség« s Petőfi szobra felé nyújtja.)

Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe.

Mely élve emelte, halva is megvédte.

A jövendő várát ezzel te veszed be,

S ha mi ellágyulnánk, te érezszobor, védd te Legyen veled együtt halhatatlan élte.

Lapunk mai számához Fel Ív melleidet van csatolva.-iont 80UI3J uofoqzo5| XSg -ojasazapuaa U JÖA [OUOU-un duu oizsnay t^asosotp eíjCuaiag-ozapj b-n)«|T3 ]0SB8U0Zm illan °-----------g

|8A!Uip|uj

‘8yui

Satu

AUr'MfJN -I}| —a- .... .......-----------r. ~;iyw ^in','’VtUOl''i VJ! *3 '})r>ÜZ5BS| t ( t,

q

uniyu ini ttnjofuq jiezja epiazs^Bzsjo -soubaiiÍu b [ouiyzsoq |8A9fZ9SaA opine} b ‘Sezo>|| S9 UGJ0J95[ DZUII JFAatFIU ZSG.oO TTSj FIÚ