Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Mit utoJszor láttál élő: szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke. Most- palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményiddel S miként a palota, a gunyhó is büszke. ■ S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a tégi kor honvédi ■ Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt van körüled, a dicső hon, a régi. S ezt köszöni e hon kihullott vérednek, Mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek; ' Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak. Sirod csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak minden pengesében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyarszó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elbintél« erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. ' E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják, De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra fölzendiíi, hogy a népek hallják. S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. * *1* . Í'J -*í A ' x. ■ Amíg e kicsiny nép, kit magyarnak iiinak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem csüggedcz. Szabadság nemtője mindig mellette lesz. Kerntő.(fölragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett nemzetiszin zászlót é föiiraital «szabadság, egyelőség, testvériség:* s Petőfi szobra felé nvujtja.) Ragadd e báromszin zászlót érckezedbe. Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulhánk, te ércszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan éile.
